Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 16. (1991)

Fazekas, I.: A Mátra és a Bükk-hegység Crambinae faunája (Microlepidoptera: Pyralidae)

Jelen munkámban a Mátra Múzeumban, a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban (Nattángyűjtemény), a Komlói Természettudományi Gyűjteményben illetve BALOGH Imre (Budapest) magángyűjteményében őrzött Crambinae-kat dolgoztam fel. A Mátrára és a Blikkre vonatkozó irodalmak közül a következőket vettem figyelembe: RESKOVITS (1963), BALOGH (1967), JABLONKAY (1972 ab), SZÖCS (1975), SZABÓKY (1982), FAZEKAS (1986 ab), SZABÓKY (1986), FAZEKAS (1988). Magyarországról eddig 55 Crambinae fajt ismerünk. A Mátrából 27, a Bükkből pedig 30 fajt lehet egyértelműen identifikálni. Azokat a taxonokat, amelyeknek bizonyító páldányaik ismeretlenek (

Calatomorpha aurelia F.R., Agriphila poliella TR., Agriphila geniculea HAW.) nem tekinthetjük a helyi faunák tagjainak. TKz előbbiekre részletesen a későbbi szövegben térek ki !) A revízió eredményeként a Chilo phragmitellus HBN., az Agriphila selasella HBN. a Mátrában, a Chrysocrambus linetellus F. a Bükkben, míg a Agriphila tolli pelsonius FAZEKAS mindkét hegységből új fajként került elő. A Pediasia contaminella HBN. f. sticheli CONSTANTINI, 1922 pedig egy új forma a magyarországi faunában. A két hegység faunáját, összehasonlítva megállapítható, hogy a Crambus silvellus HBN., a Platytes alpinella HBN. csak a Bükkben, míg a Catoptria confusella STGR. csak a Mátrában gyűjthető. Az Agripjila poliella TR.-t mindkét hegységben kimutatták, de a mátrai bizonyító példány ismeretlen. A legújabb hazai és palearktikus Crambinae kutatási eredmények figyelembevételével a Mecsek, a Bakony, a Mátra, a Bükk, a Kiskunság és a Hortobágy faunáját ismerjük (FAZEKAS, 1988, 1989; G0ZMÂNY, 1981; GOZMÁNY et al. 1986). így a rendelkezésünkre álló egzakt adatok birtokában mód volt a "szubmediterrán" szigethegységek , az üledékes és vulkáni alapkőzetű középhegységek illetve az alföldi területek kvalitatív összehasonlító elemzésére a SOKAL-MICHENER (1958) formula alkalmazásával, amely avval az előnnyel járt, hogy a szimilaritási mutatóknál nemcsak a prezencia, hanem az abszencia is értelmet nyert. A hasonlósági mátrix (1. ábra), s az ennek alapján megszerkesztett dendrogramm (2. ábra) egyértelműen igazolja a Mátra és a Bükk kvalitatív "közelségét" (87 \). Szembetűnő, hogy a további vizsgált területek közül (v.o. 3. ábra) a Bükk a legnagyobb hasonlóságot a Kiskunsággal mutatja (74 4), s a leginkább a Bakonytól különül el (66 %), ugyanakkor a Mátra faunája a Bükk után a Bakonyhoz áll legközelebb (75 \). Szintén figyelemre méltó a Mátra és a Hortobágy (70 %), a Bükk és a Hortobágy (67 4) hasonlósága akkor, amikor a Kiskunság és a Hortobágy Crambinae faunája még az 50 %-os szimilaritást sem éri el (49 \). *1 = Mecsek *? » Bakony ь = Mátra t

4 = Bükk *5 = Kiskunság t

6 = Hortobágy 4 0.775 L

2 0.804 0.750 fc

3 0.750 0.695 0.869 "4 0.651 0.568 0.688 0.744 "5 0.613 0.586 0.702 0.674 0.489 1. ábra: Magyarországi középhegységi és alföldi CRAMBINAE faunák kvalitatív hasonlósági mátrixa a SOKAL-MICHENER formula alkalmazásával. A hazai földrajzi területek Crambina állapítható, hogy a Kiskunság a fajokba Bükk (30 faj) míg a Mátra (27 faj), а В mutat egymástól eltérést. A legszegénye Crambinae fajt, amely kizárólag csak a ismerünk. Állatföldrajzi szempontból a Mátra é legészakibb areavonalát jelenti: Agriph sonius FAZEKAS, Metacrambus carectellus hetőleg olyan Os-Mátra elemek, amelyek re is, s izolátumaik lassan teljesen el tékot szolgáltatnak az alföldi, középhe Ismerünk a Mátrában és a Bükkben olyan amely mint a szibériai faunakör tagja с szaki felében (Északi-középhegység, Göd e faunájának diverzitását tekintve megn a leggazdagabb (38 faj) ezt követi a akony (27 faj), a Mecsek (26 faj) alig bbnek a Hortobágy tekinthető. Olyan hazai Mátrában, vagy a Bükkben él jelenleg nem s a Bükk több déli elterjedésű fajnak a ila tersella LED., Agriphila tolli pelZ., Chrysocrambus linetellus F.. Feltelehúzódtak a fiatalabb alföldi területektűnőben van, ugyanakkor további bizonyígységi tájak faunagenetikai kapcsolatára fajt is (

Catoptria lithargyrella HBN.), supán lokálisan maradt fenn az ország éöllői-dombság, Észak-Dunántúl). Ma hiány76