Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 15. (1990)

Vojtkó, A.: A Központi-Bükk déli előterének vegetációja

Fol. Hist.-nat. Mus. Mate, 15: 27-36, 1990 A Központi-Bükk déli előterének vegetációja VOJTKÓ András Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, Eger ABSTRACT ? (The Vegetation of the southern fnregrotind of the Central Bükk) The paper deals with the plant communities occurding in the southern foreground of the Bükk mnuntains wich has not been examined until now 1П communities were characterised and 7 of them have their coenological table ton. The Quercetum petraeae-cerris community covers the biggest, area and MelittiFagetum is also extensive. The occurence of Genisto tinctoriae-Quercetum petraeae subcarpaticum with caruberries and the members nf the succession order on limestone must be emphasized. The vegetation map was made in propotion nf 1:10 000 during the field works. The vegetation Drnfile shnws the vegetation in that area in ennnection with fundamental rocks nn segments in the directions of North-South and East-West. Az elmúlt években ismét előtérbe került és intenzíven folyik a Bükk hegység növényzetének kutatása, vegetációjának térképezése az eddig még feltáratlan területeken (LESS 1987, SUBA és mtsai 19R9). Ehhez kapcsolódóan és s "Bioszféra rezervátunok és Fokozottan védett területek botanikai kutatása" téma keretében készítettem el a Közpnnti-Rükk déli előterének vegetációtérképét, és társulásainak jellemzését. BEVEZETÉS A Központi-3ükk déli előterét, főként, extrazonálisan 700 m fölé is felhúzódva néhol, cseres tölgyesek borítják. Viszonylag kis területen található itt. a Déli-Bükk növényzetét hűen bemutató valamennyi növénytársulás. Sűrűn váltogatják egymást az agyagpala, kvarcit és mészkő alapkőzetek, s ennek megfelelően a vegetáció is mozaikos jellegű és igen változatos.. A mészkő sziklai szukcessziósor szinte valamennyi tagja megjelenik, és jelentős területeket borítanak a mészkerülő (áfonyás) tölgyesek is. A mélyebb völgyekben tipikus szurdokerdők találhatók, alacsonyabb térszinteken felváltja a gyertyános, nedvesebb helyen az égerliget. Nagy kiterjedésű szubmontán bükkösök borítják az eszakias kitettségű oldalakat, de a 800 m-es magasságban délies expozícióban is előfordulnak. A területekről botanikai adatok elszórva találhatók, JAKUCS (1961) a Fekete-lenről közöl egy cönológiai felvételt. ^ 1:10 000 léptékű térképlapokra dolgoztam, nagyobbrészt 1989 nyári hónapjaiban. A területet alapnsan bejártam,.azonban a sziklai-sztyeprét-bokorerdő társulás - komplexek pontos határainak megrajzolására nem vállalkoztam. Ilyen esetben (pl. Fekete-len) a nagyobb területet borító cönózist jelöltem. A VIZSGÁLT TERÜLET TERMÉSZETFÖLDRAJZI JELLEMZÉSE A térképezett terület a Központi-Bükk déli előterében 2 km mély sávban húzódik a Vörös-kö-völgytől a Hereg-rétig, mely távolság közel 3 kilométert tesz ki. Az ún. pliocén elegyengetett felszín legalacsonyabb térszintje a területen 370 m (Balázs-kő-lápa), míg a legmagasabban a Vörös-kő-bérc 870-es pontja van. Észak-dél irányú völgybevágódásuk tagolják, melyek a Tárkányi-medencében találkoznak. Általában enyhe lejtésflek, azonban nyugatabbra szurdokjelleget öltenek, meredek falúak. 27