Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 15. (1990)

Vojtkó, A.: A Központi-Bükk déli előterének vegetációja

A térségben a triász agyagpala fordul elő leginkább kb. 150-200 m vastagságban borít­va a csak helyenként felbukkanó triász mészkövet (Fekete-len, Imó-kó, Vörös-kő). A lokálisan fellépő kvarcporfir főként a hegyek csúcsán (Kecskor-hegyese) és ke­leti oldalain (Imó-gerinc, Toldi-bükk) található. . EREDMÉNYEK A terület növényzetét főként a nagy kiterjedésű cseres tölgyesek adják (1. ábra). Az északtdél irányú keresztszelvényen jól látható, hogy főként déli expo­zícióban, agyagpalán fordul elő, és felhúzódik a Tar-kő lábáig, sőt még 700 m fölé is. (2. ábra) A kelet-nyugat irányú metszeten a délre futó völgyek figyel­hetők meg, melyek közül a Vörös-kő-völgy a legmeredekebb, s ennek megfelelően itt a bükkösök dominálnak. Kelet felé haladva egyre szélesebbek a völgyek, ol­dalaik lankásabbak, és itt már főleg a cseres tölgyesek uralkodnak. A társulások rendszeres áttekintése jellemzése 1/ Sziklagyepek A meredek mészkőszirteken e társulásnak két típusával találkozhatunk: a) nyúlfarkfüves sziklagyep (Seslerio-Festucetum pallentis D0STÄL). A Vörös-kő orom 725 m magasságú [)DNy-i expozíciójú lejtőjén díszlik tipikusnak mondható formában. Nevezetesebb növényei: Ceterach jávorkeanum, Muscari botryoi­des, Sesleria heuflerana ssp. hungarica, Iris pumila, Viola kitaibeliana, Viola tri­color ssp. polychroma. b) deres csenkeszes sziklagyep (Campanulo-Festucetum pallentis subcarpa­ticum ZÓLYOMI) Az Imó-кб sziklafalának társulása, benne: Festuca pallens, Campanula sibri­ca ssp. divergentiformis, Sesleria heuflerana ssp. hungarica, Iris pumila. ide sorolható még a Fekete-len szikláin élő társulás, és a Sima-kő nagy kiterje­désű sziklagyepjei is. A területen más helyen megjelenő sziklai gyepeket, kis kiterjedésük miatt, a sziklai fás társulások gyepszintjeként jellemzent (Balázs-kő, Jani-kedvence). 2/ I ejtós/tyep (Pulsatillo-Festucetum rupicolae (D0STÄL) SOÓ) Oéli kitettségben magasságtól függetlenül megjelenő társulás. Nagyobb kiterje­désű foltjai vannak az Imó-kőn (500 m, D-i exp.), a Vörös-kő bérc nyugati olda­lán (750-800 m, D-i exp.), a Sima-kőn (800-050 m, D-i exp.). Fragmentálisan a Lambot-hegyese nyugati letörésén is előfordul (550 m, DNy-i exp.). Az alábbi nyövényekkel jellemzhető társulás: Festuca rupicola, Brachypodium pinnatum, Sesleria heuflerana ssp. hungarica, Melica ciliata, Inula ensifolia, Pulsatil­la grandis, Adonis vernalis, Stipa pennata, Primula veris, Iris pumila, Centau­rea sadlerana, Silène otitec, Origanum vulgare. 3/ Égeresek, ligeterdôk (Alnion glutinosae-incanae BR-BL.) Ezen gyűjtőcsoportba foglaltam bele a déli irányba futó völgyek alsó szaka­szát borító éger-keményfa ligeteket, melyek helyenként magaskóróssal váltakozva fordulnak elő. A legnagyobb kiterjedésű égeres foltot a Kis-kút-lápa patakfolyása mentén találhatjuk, a következő fajösszetétellel: Alnus glutinosa, Fagus sylvatica, Acer pseudoplatanus, Athyrium filix-femina, Dryopteris filix-mas, Oxalis aceto­sella, Carex remota, Caltha palustris ssp. laeta, Impatiens noli-tangere, Parie­taria officinalis. Ide soroltam a Hereg-rét égeres csoportját is, melynek összetétele: Alnus glutionosa, Quercus cerris, Rubus idaeus, Solidago virga-aurea, Senecio nemo­rensis, Stachys sylvatica, Circaea lutetiana. 28

Next

/
Thumbnails
Contents