Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 15. (1990)

Detre, Cs.: A Bükk-fennsík déli leszakadási övezetének biofáciesei

2. Szürke, korallos mészkő A korallokat helyenként tömegesen tartalmazó szürke mészkő K-ről Ny felé a Három-kőtől az Ördög-hegyig terjed. Sajnos, a korallok tömeges előfordulásuk mellett rossz megtartásúak , a septemuk csak nagyon ritkán észlelhetők, azok is kivétel nélkül a proximális rész csonkjai. Az eddigi vizsgálatok alapján meghatározható volt: Stylina sp., Montlivalt ia sp. A koralifauna meglehetősen taxonszegénynek tűnik, s nagy valószínűséggel állapíthatjuk, hogy összegzésében is e két genushoz sorolható. K0L0SVÄRY (évszám nélkül) 23 taxont feltüntető korallfaunát írt le a Tar-kő és az Őserdő közötti területről. Egyébként ez az a terület, ahol saját terepi észleléseink is a korallokban leggazdagabb mészkő előfordulását mutatta ki. Itt valóságos korallzátony található. K0L0SVÄRY anyaga sajnos nem maradt meg, mintahogyan az általa leírt korallok képe sem. Az általa leírt nagy taxongazdagság valószínűleg a kipreparálódott anyagot besöprő "szűzgyűjtés" eredménye lehet, a gyűjtő valószínűleg LEGÄNYI Ferenc volt. (Erről részletesen lásd: DETRE Évi Jel. 1988-ról) A tipikus szürke korallos mészkőből a korallokon kívül egyéb ősmaradvány nem fordul elő, ez alól kivétel az a néhány törmelékben előfordult kőzetdarab, amelyet a Tar-kő-alján gyűjtöttünk, s amely tömegesen tartalmaz igen jó megtartású Crinoidea nyéltagokat (átmérő: 5-13 mm között). Ezek a maradványok az Entrochus gyűjtőnemzetségéhez sorolható. A crinoideás kifejlődést szálban nem sikerült megtalálnunk, a környéken a bizonyíthatóan szálban állő kőzetek mind korallokat tartalmaznak. Megemlíthetők még a Tar-kőtől mintegy 200 m-re É-ra, a lejtőtörmelékben található nagyon rossz megtartású valószínűleg kagyló vagy Brachiopodamaradványok. Az utóbbit pusztán az valószínűsíthető, hogy eddigi triász biofácies vizsgálati tapasztalataink azt mutatják, hogy a tömeges korallelöfordulásoknak a Brachiopodák sokkal gyakoribb járulékos faunaelemei, mint a kagylók. A felsőtriászban pl. Nézsa-környéke, vide: DETRE 1970, Bakonyszűcs, vide: DETRE 1971). 3. Szürke korallos, crinoideás, gastropodás mészkő A szürke korallos mészkőnél színben változatosabb mészkő sorolható e típushoz. Míg a 2. típusú korallos mészkő - mondhatni - monokróm módon középsötétszürke, addig a 3. típusú lehet sötétszürke, s helyenként, pl. a Kálmán-hegy K-i oldalán, helyenként csaknem fehér. Legjellemzőbb ősmaradványai a Crinoideák • Ezek gyakorta korallokkal együtt fordulnak elő. (Almád-hegy K-i oldala, Kálmánhegy Ny-i oldala, míg a Sima-kő alján korallok egyáltalán nem találhatók. Crinoidea nyéltagok és karizek is találhatók. A nyéltagok átmérője 3-7 mm között váltakozik, fenntartásokkal az Encrinus gyűjtőnemzetséghez sorolhatók. Több nyéltagból álló nyélrészeket nem sikerült találnunk. Ritkaságként az alábbi ősmaradványok kerültek elő: Gastropoda: Loxonema sp. (Almád-hegy K-i oldal), ?

Macrochilina sp. (Almád-hegy K-i oldal), Coelostylina sp. (Kálmán-hegy K-i oldal). Lamellibranchiata: Nucula sp. (бг-кб falának K-i vége, törmelékből), Pectinida in.sed. (и.о.) Ammonoidea: ?

Sageceras sp. (и.о.). Külön figyelmet érdemel az Ör-kő nagy sziklafalának K-i szakasza. A fal alatti törmelékből gyakran kerültek elő kifejezetten biomorf kőzetdarabok, főleg Crinoideák

kal, Cidaris bunkókkal s összetört mollusca-törmelékkel. Ez a biomorf mészkőtÍDus elvétve a fal elérhető részein szálban is megtalálható volt. A biomorf mészkő a 3. mészkőtlpus legsötétebb tónusú, kifejezetetten bitumenes képződménye. 4. Tarka, vörös, sárga, drapp crinoideás aészkő Az alapvetően homogén szövetű 1., 2., és 3. típusú mészkőtől breccsás szövete következtében markánsan elkülöníthető. Legfőbb biofáciesbeni jellegzetessége: a Crinoidea- maradványok nagy gyakorisága, mind nyéltagok, mind karízek formájában. A Crinoideák különösen a vöröses kifejlődésekben nagyon gyakoriak, valósságos Crinoidea-konglomerátumot alkotva. (Kálmán-hegy egyes részei, Pes-кб, Vörös-kő) . 19