Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 15. (1990)

Detre, Cs.: A Bükk-fennsík déli leszakadási övezetének biofáciesei

Gyakoriak a kipreparálódott, meglehet rossz megtartású nyéltagok is. A Crinoidea-nyéltagok átmérője 2-6 mm közötti, a nagy, 10 mm átmérőjű, Entrochus gyűjtőgenushoz sorolható nyéltagok nem találhatók. A 3. mészkőtípusban talált Crinoidea-maradványokhoz képest megtartási állapotuk rosszabb. Ez a képződmény Crinoideákon kívül más Ősmaradványt nem tartalmaz. Kivétel két olyan maradvány, amelyeket fenntartásokkal a Hydrozoák közé sorolhatunk (3. ábra). K-Ny irányb an a Malom-hegytől a Pes-kőig követhető, kisebb megszakításokkal. Amennyire jól elkülöníthető az 1, 2., és 3. szürke mészkőtípusoktól, annyira nehéz elkülöníteni a szintén breccsás szövetű, tuzköves mészkövektől, mivel a tuzköves típusokban a tűzkőlencsék meglehetősen kaotikusan és sporádik"san helyezkednek el, s az alapvetően tuzköves összletekben éppen a nem-tűzköves részek, vagy szakaszok tartalmaznak helyenként Crinoideákat, sőt, helyenként kagylókat is. (Lásd: 7. típus, bővebben a továbbiakban). A tuzköves mészkő elkülönítését a legelső tuzköves kőzetdarabok megjelenésénél tettük meg, valamenynyi bejárható irányból. Amennyire markánsan jelentkezik ez a típus a Vörös-kövön, annyira bizonytalan az elkülönítése a Pes-kő-alján. Itt tulajdonképpen maga a Pes-кб sziklafal sorolható e típushoz, a falban lévő rengeteg Cri no idea-maradvány, valamint tarka, tűzkőmentes kőzetanyaga következtében. A Pes-кб crinoideás szikláját a 6. típushoz tartozó tuzköves mészkő öleli körbe. Ugyancsak bizonytalan az elhatárolhatóság a Toldi-Bükk környékén is, ahol a a 6. típushoz sorolható tuzköves mészkő egyes helyeken, szintén tűzkőmentes foltokban Crinoideákat tartalmaz. 5. Világosszürke, tű/kőbetelepüléses aészko, ritkán Crinoideákkal. ("Cserepeskői »észkó"). Kizárólag a Cserepes-кб közvetlen környékére korlátozódik. Vékony, 0,5 - 3 cm vastag, többnyire élére állított, s gyakorta kipreparálódott rétegek formájában jelenik meg. A képződmény a 4. típusú finomabb breccsás szövetű, a breccseképző szemcsék 1-3 mm átmérőjűek, enyhén kalcitosodottak, a breccsa-szövet homogén megjelenésű. Jórészt ennek tudható be, hogy a kőzet szinte egyveretű: világosszürke, néhol drappos árnyalattal. A breccsá szövet helyenként alig kivehető, a mészkő szövete itt apró, 1 mm kalcitszemcsés szövetű. E kőzettípusban ritkán találhatók rossz CrinoIdea-ka

гízek, ritkábban nyéltagok is. A Crino idea-karízek néha alig különíthetők el a kalcitszemcséktói, vagy a breccsa-elemektől, s lehetséges, hogy a finomszemcséjű változat, voltaképpen Crinoidea-breccsa. A nyéltagok átmérője 3-5 mm körüli. A finomszemcsés változatból, az 5. típusú mészkő keleti elterjedési részén, találtunk egy kagylóátmetszetet, valamint olyan maradványokat amelyek esetleg Ophiuroidea-karok roncsai. A tűzköközbetelepülések élesen elkülönülő 5-10 mm-es rétegek formájában jelentkezik, amelyek gyakorta külön kipreparálódnak, s így elválnak a beágyazó mészkőtől. A tűzkőrétegekben találhatók olyan alakzatok, amelyek biogén eredetre utalnak: kagylók (?), Echinoidea-bunkók(?). 6. Rétegezetlen, vagy rosszul rétegzett szürke, vöröses, vöröses-sárga tuzköves mészkő. Breccsás szövetű, a fenti színek mindenféle árnyalatát magán viselő mészkő. A tűzkő jól elkülönülő rétegszerű közbetelepülésekkel van jelen, az egyébként rosszul rétegzett, vagy egyáltalán nem rétegzett mészkőben. A tűzkő közbetelepülések részaránya lényegesen több, mint az 5. típusú "cserepeskői" mészkőben. A mélyvörös változatban a tűzkő olyan vastag közbetelepüléseket is alkothat, hogy helyenként kvarcitkőzetről is beszélhetünk. (Oltár-kő, Toldi-Bükk). Ez a fajta mészkő ősmaradványmentes. Kivétel, a Toldi-Bükk környéke, ahol egyes helyeken, a nem tűzkőbetelepüléses, finomszövetű helyeken Crlnoidea-karizek, s ritkaságként nyéltagok is találhatók. 20