Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)
Könyvismertetés
Kvarcváltozatok Gyöngyöstarján térségében Gyöngyössolymos, Gyöngyösoroszi és Gyöngyöstarján környékén andezit feltárásokban, kvarcit feltárásokban és az andezitből kimállva a talajtakaróba kerülve igen sok helyen találhatunk kvarc-változatokat (14). Ásványtani szempontból, röviden a következő megállapításokat tehetjük róla. A kvarcváltozatok közül a kvarc a 2-4 cm-t elérő, lapokban szegény kristályokban általánosan elterjedt. Ritkaságképp azért néhány érdekesebb kifejlődés is ismeretes, mint Gyöngyösoroszi, ürdög-oldal ONy-i oldalán (LÉVAI Zs. /HOM/ gyűjtése), ahol másfél cm-es csöves morfológiája pompás vázkristályokat ismerünk. Ugyanott nem ritka a jogarkvarc és a prizma-lappárok torzulása következtében előálló táblás habitus sem. A kalcedon a legszebb kék-szürke gömbös-vesés megjelenésben ismeretes. Gyakoriak helyenként az achát változatai is, melyek a 10 cm-es átmérőt is elérik. Hazánk talán legszebb achátjai ezek. A kalcedonban (achátban) zárványként előforduló hematit , goethit , Mn-qxid és szeladonit vörös-bordó, sárga-barna, fekete és zöld színt kölcsönöz az ásványnak. Ritkábban más ásványok is megfigyelhetők a kalcedonban. A kalcit néhány mm-es romboéderes és szkalenoéderes termetű kristályokként, a barit táblás kristályokként, míg a mordenit tűs-szálas csomókban. Gyakran ezen ásványok már elbomlottak, de a helyük megmaradt és mint az eredeti kristály negatívjai, vagy ritkábban mint pszeudomorfózák is jól ismertek. A legpompásabbak a mordenit negatívjai és pszeudomorfózái, melyekről már megemlékezett a szakirodalom (3). A pirit és markazit hintésként ismeretes számunkra. Gyöngyösoroszi, Bagoly-vár térségében találta és juttatta az Ásványtárba BUJDOSÓ G. (Gyöngyös) azt az aragonit utáni kalcedon-pszeudomorfózát, melyhez foghatóval nem találkoztunk az elérhető szakirodalomban. A 10 cm-t is elérő oszlopos kristályok három egyénből felépülő penetrációs ikrek, melyek felülnézetből hatszöges szimmetriát mutatnak. Három /010/ sz. táblás kristály nőtt át egymáson, s így jött létre a csillag-alakzat. A felismerhető formák: /010/, /011/ és /110/(14. 15. ábra). Vannak olyan példányok amelyeken jól látható, hogy az oszlopos pszeudomorfózák különböző szögben nőttek az üregek falára és utána vált ki a felületükön a kalcedon. Végül az aragonit kioldódott és a kalcedon-kéreg megőrizte számunkra ezt az egyedülálló képződményt. III. HIDROKVARCIT-TERULETEK ÁSVÁNYAI Cinnabarit Mátrakeresztes, Kis-tölgyes-bércről A Kis-tölgyes-bérc gerincén lévő hidrokvarcit üregeiben több cm-es, lapokban szegény kvarc kristályok (ritkán ametiszt) találhatók. Gyérebben fordulnak elő barit utáni kvarc-pszeudomorfózák és még ritkábban a szanidin adulár-típusú kristályai. A 2-4 mm-es tejfehér, vagy víztiszta kristályokat a szokásos formák határolják: /110/, /101/ és /001/. A Kis-tölgyes-bérci érckutatások már rég felhívták a figyelmet a barit bőségére a telérekben (15). Az egykori kutatások hányóit átvizsgálva nagy ritkaságként a kvarcitban apró vörös pettyekként cinnabaritot figyeltünk meg. A barit tejfehér vastagtáblás, 2-4 cm-es kristályait a /001/ és /110/ formák határolják. A kvarc 2-3 cm-es kristályai nem ritkák és nemegyszer jellegzetesen rózsás csoportosulásban mutatkoznak. A goethit és a Mn-oxid mint másodlagos termékek jelennek meg. A Gyöngyöstarján, Tamás-hegy és a Gyöngyösoroszi, űegykő-patak előfordulások kvarcitja teljesen egyező ásványtársulást mutat mint a Kis-tölgyes-bércé, csak eddig még a szanidint nem észleltük innen. 18
