Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13. Suppl. 2. (1988)

Fazekas, I.: A Mátra hegység lepkefaunája III. A gyöngyösi Sár-hegy lepkefaunájának alapvetése (Lepidoptera)

9* ábra. Scoparia pyralella THNG. о*. rfek a Scoparia ingratella ZELLER, 1846 példányokhoz. A Bécsi-medencéből leírt ingratella elsősorban az Alpok vidékén ismert. A hím valvája és uncusa nyújtottabb, s az aedoeagusban 2-3 erőteljes és több apró cornutus van. A nősténynél a ductus bursae hosszú és keskeny. A pyralella valvája rövidebb, a costa domború, az apex lekerekítettebb. Az aedoeagusban fokozatosan megnövekedett, sok vékony cornutus található. A ductus bursae erősen sklerotizált. 6. Lycaeides idas LINNAEUS,1761(svn.: argusf)FN. & SCHIFF., 1775 nee LINNAEUS, 1758; leodorus ESPER, 1782; acreon FABRICIUS, 1787; amphion FABRICIUS, 1793; argyrogonom; auct.): Polycentrikus-holopalearktikus, politipikus faj (VARGA, 1977). Magyarországon csak szórványos gyűjtési adatai ismertek, főleg középhegységekből. Részletes elterjedése csak a gyűjtemények Lycaeides * argyrognomon BERGTRÂ'SSER, 1779 anyagának revíziója után állapítható meg. Mint.a szinonimák sora is mutatja a Magyarországról kimutatott acreon nem alfaj, tehát a hazai popiÍJUjciók mikroszisztematikai elemzése újból szükségesnek látszik (v.o. SZABÚ, 1956). • : 7. Jodis putata LINNAEUS, 1758: Japántól (ssp. orientális WEHRLI, 1923) Szibérián és Armenian át Európáig ismert. Szovjetunióban csak Uraitól nyugatra gyakori. Szibériában rendkívül ч lokális és hatalmas területekről hiányzik. Ismert a Léna középső folyásánál,,a Bajkál- és Szaján-hegységekben és az Irtisz mentén. Az európai részen, a Kola-félszigeten az északi sarkkört is átlj5pi. Közép-Európában a mesophil erdőkben gyakori. Részletes magyarországi elterjedése még nem ismert ugyanis a közelrokon fajokkal könnyen felcserélhető. A problémával KOVÁCS (1953) már korábban foglalkozott. Májustól Julius közepéig repül (FORSTER & WOHLFAHRT, 1981). Tápnövénye: Vaccinium-félék. '8. Scopula flaccidaria ZELLER, 1852: Dzsungariától Észak-Iránon át Európában sokfelé gyűjtötték. Magyarországon nem ritka, de egyes területekről (Somogyi-dombság, Hegyhát stb.) még nincsenek adatok. Két nemzedékes faj: V-IX-ig. • i ! 9. Idaea vulpinaria HERRICH-SCHAFFER, 1851: Elterjedési adatai főleg a nyugat-palearktikumból ismertek, a távolkeleti közlések bizonytalanok. Magyarországon csak újabban vált ismertté (FAZEKAS, 1979). Bizonyító példányok eddig csak a Bakonyból, a Gödöllői-dombságról és a Sár-hegyről vannak. • 10. Idaea biselata HUFNAGEL, 1767 (syn.: bisetata Rottenburg, 1777; shimizuensis Matsumura, 1925; invalida Inoue, 1943): A japán szigetektől Szahalinon, Koreán és Kínán át Európáig elterjedt. Magyarországon júniustól szeptemberig a nedves ligetekben és láprpteken repül. 11. Idaea subsericeata HAWORTH, 1809: Expanzív, holomediterrán faunaelfem, amely keleten Közép-Ázsiáig hatol. Magyarországon a nyugati országrészben gyakoribb, keleten szórványos. Az ÉRTI fénycsapdája Gyöngyösön fogta (publikálatlan adat). Májustól augusztusig két nemzedékben tepül. 12. Perizoma affinata STEPHENS, 1831: PROLA és RACHELI (1980) szerint európai faj, amely már Kelet-Európából hiányzik (?). Magyarországon lokális és ritka faj. KOVÁCS (1953) három évtizeddel ezelőtt még csak soproni lelőhelyét ismertette. Az irodalmi adatok alapján a nyár elején és végén l-l generációja van. j, 13. Eupithecia laquaearia HERRICH-SCHAFFER, 1848: Holomediterrán faunaelem. Magyarországon a középhegységekben Nyugat- és Dél-Dunántúlon lokális és ritka. Az ÉRTI mátraházi fénycsapdája szintén gyűjtötte (publikálatlan adat). 14. Ennomos quercaria HÜBNER, 1813: Szubmediterrán, molyhostölgyes faunaejem. Magyaroszágon a középhegységek déli lejtőin illetve a Mecsekben fogták. 17