Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 13. Suppl. 2. (1988)

Fazekas, I.: A Mátra hegység lepkefaunája III. A gyöngyösi Sár-hegy lepkefaunájának alapvetése (Lepidoptera)

15. Cerapteryx graminis LINNAEUS, 1758: Szibiriai faunaelem. Hernyója a Gramineae-féleket fogyasztja. Hazánkban újabban a középhegységek több pontján, s szórványosan az Alföld északi peremén gyűjtötték. 16. Orthosia opima HÜBNER, 1809: Szibiriai, euryök, polyfág faj. Kelet-Európában fóleg lombfogyasztó (

Quercus

, Salix, Vaccinium

, Calluna stb.) míg Nyugat-Európában lágyszárúakon is megfigyelték (

Salix

, Betula

, Prunus

, Genista

, Senecio

, Cynoglossum

, Ammophila

). Hazánkban az Alföldön és a dombvidékeken szórványos, a középhegységekben gyakoribb. 17. Calophasia platyptera ESPER, 1788: Holomediterrán, Dél-Európában több alfajra (

subalbida STAUDINGER, 1901: olbiena DUPONCHEL, 1842 stb.) osztható polytipikus faj. Magyarországon elsősorban a Dunántúlon elterjedt. 18. Simyra nervosa DEN. & SCHIFF. 1775: Nyugatpalearktikus, úgynevezett "ősmátrai" faunakomponens (VARGA, 1963). Szinte az egész ország területéről ismert, de sehol sem gyakori. 19. Cosmia diffinis LINNAEUS, 1767: Elterjedése: Elő- és Kisázsia, Európa, azonban sok helyről még nem mutatták ki (pl. Görögország, Belorusszia stb.). Magyarországon lokális faj. Tápnövényei: Ulmus és különböző cserjék. 20. Photedes pygmina HAWORTH, 1809: Az Amur-vidékétől Európán át Algériáig Carex

, Glyceria és Poa-féleken él. Magyarországon nem ritka. 21. Calyptra thalictri BORKHAUSEN, 1790: Japántól Koreán, az Amur-Ussuri-vidéken, Turkesztánon át egészen Spanyolországig keskeny sávban elterjedt. GOZMÄNY (1970) még csak hat hazai populációját ismertette. Nem ritka a Dél-Dunántúlon, de a Duna-Tisza közén is gyűjtötték. MEGJEGYZÉS: a Mátra faunájára új fajok gyűjtési adatai a fajlistában kerülnek feldolgozásra. A fajlistában a zárójelben lévő számok a gyűjtött példányok egyedszámát jelentik. TÖRLÉS Л MÁTRA LEPKEFAUNÁJABOL Pyrgus (Scelotrix) fritillarius fritillarius P0DA, 1761 (Locus typicus: Graz; syn.: fritillum DEN. & SCHIFF. 1775; major FABRICIUS, 1787; carthami HÜBNER, 1813): JABLONKAY (1972) szerint a Mátrában a ssp. valeisaca MABILLE, 1876 (Bull. Soc. Ent. France, 5: 214) repül. A valesiaca Magyarországon nem él. Bizonyító példányok Valisból, Olaszországból és Ausztriából vannak. Ю- ábra. Hipparchia fani SC0P. cf(a hátsó szárny alsó oldala). !R