Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)
Kordosné, Szakály, M.: Legányi Ferenc munkássága a Természettudományi Múzeum Paleobotanikai gyűjteményének tükrében
Fol. Hi.st.-nat . Mus. .Mau. in. l!i<",5. Legányi Ferenc munkássága a Természettudományi Múzeum Paleobotanikai gyűjteményének tükrében KORDOSNÉ. SZAKALY Márta Budapest ABSTRACT: The activity of Ferenc LEGÁNYI, as reflected by the Paleobotanical Collection of the Natural History .Museum of Hungary. 16-17 per cent of the paleobotanical collection of the Museum containing more than 20,000 items taken in invertory was collected by LEGÁNYI, F. Without his activity the EocenoOligocene flora in the vicinaty of Budapest as well as Hungarian Miocene flora assemblages would be unknown for us. These latter finds gave a solid basis for the large-scale activity of ANDREÁNSZKY, G. in the fields of the history of flora and climate. The, memory of LEGÁNYI, Ferenc is cherised by the names of five fossil plants named after him. LEGÁNYI Ferenc,a magvar földtan legjelentősebb gyűjtőjének nevét napjainkban öt ősnövény örökíti meg, a Leguminicarpon leganyii PÁLFALVAI, 1951 Osmunda leganyii ANDREÁNSZKY, 1952 Rosa leganyii ANDREÁNSZKY, 1954 Phoenicites leganyii ANDREÁNSZKY, 1954 Juglans leganyii ANDREÁNSZKY, 1956 A paleobotanikai gyűjtések iránti figyelmét egri tanyjának közelében fekvő kis-egedi alsó-oligocén, majd a Wind-téglagyári oligo-miocén és a Vécseyvölgy agyagfejtőjének maradványai keltették fel. Ez a három bánya volt LEGÁNYI Ferenc igazi otthona, ahová mindig visszatért gyűjteni. Kutatásait később kiterjesztette az Eger távolabbi környékének számító Felsőtárkányra, Balaton községre és a bükkalji riolittufák lelőhelyeire. Az 1940-es évektől kezdődően már rendszeres szállítója a budapesti egyetemi Növénytani Tanszéknek, az Országos Természettudományi Múzeumnak és a Földtani Intézetnek. Különösen ANDREÁNSZKY Gábor és RÁSKY Klára, valamint az "Andreánszky iskola" fiataljai építettek ki szoros kapcsolatos LEGANYIval. 1948-ban kezdődött el az a rendszeres gyűjtés, amelynek során a budai oligocen rétegeket feltáró agyagbányák igen gazdag ősnövényanyagát szállított a múzeumokba. Ma már megszűnt, rekultivált, alig azonosítható bányagödrök pótolhatatlan ősnövényegyütteseit tárta fel a nagybátonyi, újlaki, csillaghegyi és a Bohn-féle téglagyárakban. Mint az egri, múzeum munkatársa az 1950-es években ROZSNYÓI Márton segítségével sorra fedezte fel az újabb "szarmata" lelőhelyek sorát Mikófalván, Bánhorvátiban, Sályon, Bükkzsércen. Ezek a leletek teremtették meg annak lehetőségét, hogy a magyar paleobotanika egyik legjelentősebb kézikönyvét, a "Die Sarmatische Flora..-t" ANDREÁNSZKY Gábor megirja. Gyűjtőmunkájának jelentőségéről akkor győződhetünk meg leginkább, ha áttekintjük, hogy működési időszakában milyen lelőhelyeket köszönhetünk neki, s mennyit másoknak /1. ábra/. A legidősebb felső-eocén budai növénylenyomatok tömege szinte egyedülálló, csakúgy mint az oligocen flórák. Ebben az időszakban szinte semmilyen leletanyag nem állt volna rendelkezésre az oligocen flórákról, ha LEGÁNYI nem gyűjtött volna. Igen hiányosak lennének mai ismereteink is a miocén növényzeti képről LEGÁNYI tevékenysége nélkül. A nagyszámú maradványon kívül külön jelentősége munkásságának az a * Elhangzott LEGÁNYI Ferenc 100. születésnapjára rendezett emlékülésen /Eger, 1984. július 26./. 1
