Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 9. (1984)

Kárász, I.–Salamon, K.: A recski arborétum

TÖRTÉNETE A XIX. sz. végén és századunk elején világszerte épültek a botanikus kertek, az arborétumok, a szebbnél szebb magánkertek. A főurak, földbirtokosok körében divattá vált a kertépíttetés. Akkor alakultak ki a ma is legértékesebbeknek tartott kertjeink: Gr. AMBRÖZY — MIGAZZI ISTVÁN Malonyán létesített örökzöld kertje, jeli arborétuma, JÓZSEF főherceg alcsuti arborétuma, BOLZA JÖZSEF szarvasi Pepikertje és VIGYÁZÓ SÁNDOR megbízásából a vácrátóti arborétum. E kerteket nagyon jól ismerte JÁMBOR VILMOS, a múlt század legnevesebb magyar kertésze. Bejárta egész Európát. Kertészeti tanulmányait Angliában végezte, ott kezdte kertépítő munkáját is. Később Németország, Franciaország, Ausztria nevezetes kertjeinek építése során szerzett sok-sok tapasztalatot és európai hírnevet (PAPP 1961). Hazatérve JÖZSEF főherceg udvari főkertészeként személyesen tervezte és irányította az alcsuti, vácrátóti és a margitszigeti kertépítő munkálatokat. JÁMBOR az 1860-as évek végén (az egykori bírtoklevelekből a pontos évszám nem derül ki) vásárolt Recsk mellett birtokot azzal a szándékkal, hogy ott csemetekertet alapít. Ekkor azonban még az említett kertek építésén dolgozott, így csak néhány évvel később kezdte meg a recski csemetekert kialakítását. A telepítés előtt neves geológusokat kért fel a terület talajtani viszonyainak vizsgálatára. Ezen ismeretek birtokában tervezte meg a kertet és telepített oda európai, kaukázusi, észak-amerikai és ázsiai fa- és cserjefajokat. A kor igényeinek megfelelően elsősorban örökzöld fajokat honosított meg. Recsken nagyobb kúriát vásárolt (ma óvoda), de idejének nagy részét a kertben épített házában töltötte. E ház romjain ma hatalmas akácfák élnek. A kis ház melletti elgyomosodott gyümölcsös néhány fája ma is terem. JÁMBOR VILMOS 1901 januárjában halt meg. Birtokát, benne a faiskolát is fia, JÁMBOR GÉZA örökölte. 1918-ban eladta BAGOSI PUCHER ISTVÁN pesti építészmérnöknek, öt azonban csupán a falusi kis kastély vonzotta, s nem törődött a csemetekerttel. A környék lakói — a tulajdonos érdektelenségét látva — időközben a legszebb fákat kivágták és elhurcolták. 1922-ben a birtok faiskolát is magában foglaló részét HOLLÖ BOJTOS JÓZSEF vásárolta meg.** A kertben ekkor 20 fenyőfaj és számos lombhullató fafaj díszlett. HOLLÓ elmondása szerint ezidőtájt mammutfenyő, babérfa, amorf a és paratölgy is díszítette a kertet. Az érdeklődők megcsodálhatták a messze földről származó cikláment, jázmint és Lumnizerszekfűt és gyönyörködhettek az 5000 tős rózsakertben. Ma ezeknek a növényeknek nyoma sincs már meg. Az új tulajdonos nem törekedett új fajok betelepítésére, csupán a régieket gondozta, ápolta. A második világháborút az ő felügyelete alatt épségben vészelte át az arborétum. 1945-ben a területet államosították, majd felparcellázták. Sok nagyra nőtt fenyőt kivágtak, a rózsákat széthurcolták. Bár a kert 1946-ban az egri erdészethez került, gondozásra, a fák kilopásának megakadályozására nem fordítottak gondot, így állapota egyre romlott. A botanikai érték számbavételére csupán 1955-ben került sor. BÁNÓ ISTVÁN, SZÖNYI LÁSZLÓ és MOHI GYÖRGY erdőmérnökök bejárták a területet és 29 figyelemre méltó fás növényfajt jegyeztek fel. A lágyszárúakról nem készült jegyzék, de a felmérés jegyzőkönyve szerint azokat is tudományos értékűeknek jelölték meg. A felmérés után sem volt a kertnek törődő, dendrológiai értékei védelmében síkra szálló gazdája. Csupán 20 évvel később nyilvánították védetté. A legszebb fák közül néhányat sajnos a védelem elrendelése után is kivágtak. *

# PÖCS MIHÁLYNÉ (JÁMBOR egyik volt alkalmazottjának lánya) és a Községi Tanács több dolgozója szerint HOLLÖ BOJTOS előtt a kert rövid ideig ISTVÁN BÉLA Vas megyei származású földbirtokos tulajdona volt. ISTVÁN BÉLA az I. világháború idején Verpelét főjegyzőjeként dolgozott a megyében. Neve azonban nem szerepel a telekkönyvi hivatal feljegyzéseiben, így tulajdonos volta nem bizonyítható. 1 1