Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)
V. Szabó, F.: A természetvédelem területei és értékei Észak-Magyarországon
III. fázis. A bioszféra adottságainak legjobban megfelelő mesterséges táj kialakítása és annak vizsgálata. Kutatási idő: kb. 10 év. Kutatási cél: a legkedvezőbb mesterséges művelési módok és kultúrökoszisztéma kikísérletezése az alapmodell területen, olyanoké, amelyek regionális szinten más hasonló adottságú tájakra is kiterjeszthetők. A 15-20 évre tervezett kutatómunka 1 hektáros modellterületen folyik. Indoklása a programtervezetben: "Ha az ember továbbra is létezni akar, alapvető fontosságú, hogy megfelelőbb ismeretei legyenek a világ ökoszisztémjeiről, ismerje azok jellemzőit, struktúráját, funkcionálását, produktivitását, zavaró körülményekkel szembeni toleranciájának hatásait. 6. Kerecsendi erdő Kerecsend község határában fekszik, területe: 106 hektár. Kezelője: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Állami Erdőrendezősége, Eger. 1955-ben a Bükk-hegység vegetációtérképezése idején Zólyomi Bálint fedezte fel munkatársaival ezt a reliktum-erdőt, melyet tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico - Quercetum) néven ismer a tudományos világ, s melynek feltárásával sikerült rekonstruálni az Alföld-peremi löszhátak egykori erdejét. Lombkorona szintjében uralkodó a Quercus pubescens, elegyedik vele a Quercus robur, a Quercus petraeae és a Quercus cerris. A fává nőtt Acer tataricum az Ulmus minorral és az Acer campestre-vel együtt alkotja az előbbivel összefolyó alsó lombkoronaszintet. Cserjeszintje dús; az aljnövényzetben sok és jellemző az erdőssztyepp-növény, tömeges a mészjelző Lithospermum purpureo - coeruleum. Összehasonlító tanulmányok alapján kitűnt, hogy a kerecsendi erdő egyik tagja Délkelet-Európa sztyep-tölgyeseinek. E tölgyesek a Bécsi-medencében, Dél-Szlovákiában, az egész Alföldön, az erdélyi Mezőségen, Észak-Bulgáriában voltak honosak és Romániában egészen a Volga vidékéig terjedtek. Az Alföldről való eltűnésüket a növényföldrajzi szakirodalom a török hódoltság idei erdőirtásokkal magyarázza. Ennek ellene mond az a tény, hogy a török hódoltság utáni időkben, a XVIII. század közepén és végén végzett térképezések a hevesi sikon még kitér-* jedt, azóta azonban nyom nélkül eltűnt tölgyeserdőket mutatnak ki. Valószínűbbnek tűnik, hogy az Alföldön a múlt század búzatermesztési törekvései számolták fel azt az eredeti vegetációt, melynek értékes emléke ez a természetvédelmi terület. 7. Az erdőtelki arborétum Községhatár: Erdőtelek. Területe: 2,88 hektár. Kezelője: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Állami Erdőrendezősége, Eger. A község közepén 1715-ben épült Buttler-kastélyhoz (ma iskola) tartozó területen található. Észak-Magyarország legjobban ápolt, legrendezettebb arborétuma. A század elején Kovács József orvos - egyben elismert botanikus - létesítette, az 1970-es évektől kezdve a Fővárosi Kertészeti Vállalat gondozza és gyarapítja. Elsősorban dendrológiai gyűjtemény. Néhány különlegességét az alábbiakban Papp József 1953. és 1973. évi felmérő munkája nyomán sorolom fel: Pinus bun g aena . Hosszúéletü háromtüs, ezüsttörzsü fenyő; Kínából származik. - Torre ya californica . Kaliforniai nagymagvú tiszafa. Termései nagyok, diószerüek. - Gink go biloba . Páfrányfenyő. Itt élő két nővirágú példánya az országban a legnagyobbak közé tartozik. - Juniperus sabina . Nehézszagu boróka. Ritka nagy példány: lombozatának átmérője meghaladja a 20 métert. - Q uercus turneri é s Q uercus pseudoturneri . Téli zöld tölgyek; a tölgy-gyűjtemény legértékesebb darabjai. - Zelkova serrata . Keaki szil; japáni eredetű, az országban csak néhány példánya él. - Acer monspessulanum . Francia juhar. A szakkönyvek kistermetűnek mondják, itt nagytermetű. - Acer mandschuricum . Mandzsu juhar. Termése nálunk nem érik be. - Tilia euchlora . Krimi hárs. - Tilia mandschurica. Mandzsu hárs. - Tilia mongolica . Mongol hárs. - Campsis grandiflora . Trombitacserje. Keletázsiai származású. 15
