Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)
V. Szabó, F.: A természetvédelem területei és értékei Észak-Magyarországon
Tasnádi Kubacska szerint a terület lokális forrásterület volt, amelynek vizéhez inni és dagonyázni jártak az egykor ott élt állatok, köztük kétféle ösorrszarvú, két ősszarvasfajta, osormányos és háromfajta madár-ős. Bartkó Lajos szerint .. . "az ipolytarnóci cápafogas lelőhely, a kovásodott famaradványok, a lábnyomos homokkő és a gazdag ősnövény-lenyomat anyag előfordulása térben és időben annyira közel fekszik egymáshoz, hogy az "anyakőzet" nagy különbözőségét csakis a tenger és a szárazföld érintkezésével lehet értelmezni, vagyis Ipolytarnóc "nevezetességei" ezért fordulnak elő kis területen, mert a cápatetemek a partra sodródtak, az egykor 50 méter magasságot is elérő fenyőfa a tengerközeli partövben élt, az emlősök és a madarak a tenger strandján járva az iszapos homokban hagyták vissza lábnyomaikat, az ősnövények részben a tengerparti mocsarakban, részben a szárazabb, de még nedves parti sávban éltek". Az újabb kutatások során egy kámforfás pálmaliget maradványai és újabb kovás, opálos fatörzsek is előkerültek. Várható, hogy egyes helyeken, a fedőréteg eltávolításával további állatnyomokra, esetleg csontmaradványokra, és az élet más olyan emlékeire bukkanunk, amelyek tovább bővitik a, miocén kori élővilágról alkotott ismereteinket. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a területet saját kezelésébe vette és több mint 10 millió forintos beruházással teremti meg a nagyközönség számára bemutatásának feltételeit. 3. A gyöng yösi Sárhe gy Gyöngyös, Abasár és Visonta községek határában terül el. Nagysága: 186 hektár. Kezelője: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Állami Erdőrendezősége, Eger. Az 500 m magas Sárhegy a Mátra déli peremének szigetszerű, denudált, vulkánikus eredetű tömbje. Teteje lapos, fennsikszerü. A Mátra florisztikailag legjobban megkutatott területe. Neves botanikusok egész sora: Kitaibel, Vrabélyi, Borbás, Janka, Simonkai, Degen, Lengyel, Soó, Máthé, Kovács M. és még sokan mások közöltek innen adatokat. Délre néző lejtőin az Alföld éghajlati hatása érződik. Flórája melegkedvelő, szubmediterrán elemekből, számos az Alföldre jellemző növényfajból áll; növénytani jellegű természeti érték. Az eredeti növénytársulás itt a tatárjuharos erdőssztyepp (Aceri tatarico - Quercetum) volt. A szőlőtáblákat ma molyhos tölgy (Quercus pubescens) foltok övezik, a cserjésekben a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa), buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum) és a sziki kocsord (Peucedanum officinale) keresett menedéket. Itt virit a koloncos gyökerű macskahere (Phlomis tuberosa), a kékvirágú pusztai meténg (Vinca herbacea) és a közönséges borkóró (Thalictrum minus) is. Ugyancsak a déli oldalon köves, sötétszinü váztalajon társulást alkot az érdes perje (Poa scabra). Ez a pannon-kárpáti endemikus növényfaj az Északi Középhegység keleti hegyeinek és Szlovákia andezitszikláinak flóraeleme. A fajszegény társulás gyakori növényei: Melica ciliata, Thymus glabrescens és a különböző Sedum-fajok. Növényritkaságok: hosszúlevelü árvalányhaj (Stipa stenophylla), piros kigyószisz (Echium rubrum), kékvirágú atracél (Anchusa barrelieri), deres buvákfü (Buplerum pachnospermum), piros gólyaorr (Geranium sanguineum), szürke nyúlkapor (Trinia glauca), ezüstös utifü (Plantago argentea). A pusztafüves lejtőkön (Pulsatillae - Festucetum rupicolae) a Mátra flórájából csak itt fordulnak elő: kakukk-homokhúr (Arenaria serpyllifolia), sarlóboglárka (Ceratocephalus testiculatus), magvasodro (Crupina vulgaris), magyar kutyatej (Euphorbia pannonica), magas gubóvirág (Globularia aphyllanthes), ragadós mécsvirág (Melandrium viscosum). A Sárhegy északi lejtőjének süllyedékében (vulkáni kráterben?) terül el a Szent Anna tó, amelyben már csak időszakos a viz. Környékének flórája és faunája sajátos. A tavat nádas és a vizi harmatkása (Glyceria maxima) övezi; itt él az országosan ritka bánsági sás (Carex buekii); partján terem a buglyos boglárka (Ranunculus polyphyllus) és a sziki boglárka (Ranunculus lateriflorus). A tó közvetlen környékének lepkefaunáját Jablonkai József kutatásai nyomán ismerjük. Általa közölt ritkább lepkék: sáfránylepke(Colias crocerus), farkasalma lepke (Zerynthia 13
