Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)

V. Szabó, F.: A természetvédelem területei és értékei Észak-Magyarországon

III. TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK Az e fejezetben megemlitendő huszonegy„természetvédelmi egység három megye területén helyezkedik el. Közülük kettő (1-2. sz.) Nógrád megyében, hét (3-9. sz.) Heves megyében, tizenkettő (10-21. sz.) Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található. 1. Salg

óvár Nagysága: 129 hektár. Kezelője: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Egri Állami Erdőrendezősége, Eger. A Karancs és a Medves klsterületü vulkanikus hegycsoportjában a pliocén végi kitörés emlékeit örzö bazaltvulkánok között a legjellegzetesebb a Salgó (625 m), amelynek tetején várrom található. A terület a vulkáni hegységek táját jellemző' szépsége miatt kedvelt kirándulóhely. A várromból északkelet felé a Somoskői várromra (amely már az ország határán túli területen áll), nyugat felé a Karancsra, kelet felé a Medvesre nyilik vonzó kilátás. Déldélnyugat felöl Salgótarján modern városa, majd a Cserhát-hegység látszik ide. Körben erdoboritotta hegyoldalak terülnek el. A várat valószinüleg a Kacsics nemzetségbeli Simon bán épitette 1271-ben. Később a Szécsényiek, majd a husziták birtokába kerül, akiktol Mátyás király elfoglalja. Több főúri család után a Balassák birtokolják. A török 1554-ben meghódítja, tőle 1593-ban Pálffy Miklós veszi vissza. Ma csak kapujának, lakótornyának, s egyik ötszögletü tornyának falrészletei láthatók. 1845-ben felvidéki útja során megfordult itt Petőfi Sándor; emlékét márványtábla örökíti meg. A vár szép fekvése, a róla szóló regék ihlették őt Salgó cimü költeményének megírására. 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges napjai ezen tájon néhány nappal túlélték az országos 133 napot. A második világháború végén a magyar partizáncsapatok; a környéken vivtak véres csatát. Tájképi értéke mellett tehát irodalmi és történelmi emlékhely is. 2. I

polytarnóci ősmaradvány-lelőhely IpCvlytarnóc község határában terül el 156,8 hektáron. Kezelője: az Országos Természetvédelmi Hivatal. "1837-ben járt a nógrádi tájakon Kubinyi Ferenc, a kutatások pártfogója és mecénása. A pásztorok kalauzolták el a "kőhidhoz", az akkor még közel 42 m hosszú kövesedett fatörzshöz. "... irja posztumusz könyve (Expedíció az időben) első oldalán a terület szenvedélyes kutatója és szakirója Tasnádi Kubacska András. Kubinyi látogatása óta majd 150 év telt el, a. 120 cm átmérőjű és több mint 46 m hosszú megkövesedett fatörzs elenyészett, de felfedezése elindította azt a földtani-őslénytani kutatás-sorozatot, amely a Botos- és a Borókás-vízmosások környékét világhírűvé tette. 1900-ban Tuzson János és Böckh Hugó figyelmét erdészek hivták fel arra a kövült fatörzs szomszédságában előbukkant lábnyomos homokkő-lapra, amely e területnek szintén nemzetközi érdeklődésre számottartó fontos leletévé vált. A homokkőréteg ugyanis a mintegy 23 millió évvel ezelőtti miocén korban élt állatok nyomainak tömegét őrizte meg. Ma a Magyar Állami Földtani Intézet folyosóinak falában és dísztermében, valamint a Természettudományi Múzeum őslénytani kiállításában látható a kiemelt homokkőtömb, egy-egy reprezentatív nagyobb darabja. A Földtani Intézet bejáratának belső terében van elhelyezve a megkövesült fatörzs (Pinus tarnociensis) egy darabja is. A vizmosások a földtörténeti múlt 4öbb fontos jelenségét hozták felszínre ezen a területen. Egymás mellett tanulmányozhatók itt az egykori tengerpart képződményei, a szárazulattá válás, a nagy intenzitású vulkáni tevékenység emlékei és a miocén kori élet különböző nyomai. P