Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)

Czájlik, P.: A császármadár – Tetrastes bonasia (L.) – az Északi Középhegységben

Kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint 10 éven át három térségben: az Eszak-Mátra, a Tarna-vidék és a Sátor-hegység területéről gyűjtöttem a császármadár előfordulására vonatkozó adatokat. Az 1976-ban létesített első kutatótábor színhelyét: a Mátra-hegységben a Mátra-bérc környékét e korábban szerzett tapasztalataim alapján jelöltem ki. E választást több tényező indokolta. Közülük a leglényegesebb az, hogy a terület egyes részei az aránylag kis mértékű erdészeti feltártságuk miatt szinte teljesen eredeti, természetes állapotukban maradtak meg. Az a körülmény is e döntés mellett szólt, hogy a kijelölt terület fehér foltnak számit a hazai vizsgálatok által érintett területek között, igy az innen származó minden faunisztikai adat külön is jelentőséggel bir, A kutatás színhelyének megválasztásánál figyelembe vettem azt a tényt is, hogy az eredeti és ideális császármadár-biotópok hazánk területén soha sem kötődnek egy erdőalakhoz vagy erdőtársuláshoz. GAVRIN, KLAUS és saját megfigyeléseim szerint a császármadár életfeltételeit táplálkozás-biológiai szempontból elsősorban a kisérő aljnövényzet összetétele, búvóhely szempontjából pedig a terület strukturális felépítése: a felszín változatos tagozódása, továbbá a növényzet állományalakja: kormegoszlása határozza meg, x к x A részletesen vizsgált két (1. és 2.sz. ) biotóp területe a Mátra-hegységben a Mátraszentlászlótól nyugatra húzódó Mátra-bérc déli oldalán terül el a Csörgő-patak félkörivet leiró völgyében, egymástól kb, 2, 5 km távolságban. A patak 500 m tengerszintfeletti magasságban ered és mintegy 450 m magasságban torkollik vízgyűjtőjébe. Az 1, sz, biotóp színhelye a patak folyásának középső harmadában fekszik: két meredek hegyoldal közé mélyen ékelt völgyszakasz, mig a 2. sz. biotóp a patak folyásának alsó harmadára: a völgy kiszélesedő, de szintén sziklafalak által határolt területére esik. E területeken végeztünk fiatal kutatótársaimmal együtt 1976-ban és 1977-ben egész éven át tartó folyamatos megfigyelést. Kimondottan szerencsés volt az a körülmény, hogy az l.sz. biotópban a két év 115 •