Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)
Czájlik, P.: A császármadár – Tetrastes bonasia (L.) – az Északi Középhegységben
alatt semmiféle erdőgazdasági munka nem folyt, mig a 2. sz. biotópban tisztitási munkákra került sor, s igy a zavaró hatások vonatkozásában is szerezhettünk összehasonlítási adatokat. A vizsgált terület részletesebb földraj»k> jellemzését röviden a következőkben adhatom meg (V.o.: a II. sz. térképpel): Az l.sz. biotópot északról és nyugatról mintegy 50-55 fokos lejtésű magas hegygerincek határolják. A patak egy ezektől különálló hegytömböt kerül meg K-Ny, -majd D-DNy irányban. E hegy oldalában - megközelítőleg rétegvonalban - két elhagyott 6 m széles erdészeti út húzódik; az alsó az 500 m-es, a felső a 600 m-es tengerszint feletti magasságú rétegvonalat követi. A területet északon határoló gerinc déli kitettségü oldalát szintén két széles út szeli át, mindkettő jelzett turistaút, kiránduló-szezonban elég nagy forgalommal. Az alsó a tengerszint felett 550 m-en, a felső - közel a gerinchez - 650-700 m-en húzódik. Az E-Eny-i kitettségü szakaszt két állandó vizű kis patak határolja; a felső északi irányba folyik, a másik a terület déli részén, ez ENy-i folyásirányú. így a patak a két mellék-patakkal egy közel háromszögalakú területet zár közre. E terület közepe táján egy foglalt kút, ettől DNy-ra vizmosás, időszakos patakmeder található. Az egész térség andezit alapkőzetü. A meredek oldalon a csapadék nagy sebességgel folyik le, nagvobb csapadékmennyiség esetén a lejtő teljes szélességében. A rajta található sziklaerdő v derdő rendeltetésű, A 2.SZ. biotóp a széles patakmeder és a rá ENy-i irányban merőleges folyású patak szűk völgye. A völgytől északra egy meredek, Ny-DNy-i kitettségü, andezit-sipokból álló sziklafal van. Aránylag szűk út kiséri a mellék-patakot egészen a kőgörgeteges forrásvidékig. A területet turisták csak a két patak összefolyásának térségében látogatják, a főpatak mentén végig viszont nagy forgalmú turistaút húzódik. A két patak összefolyásától 100 m-re üdülőtelkek és lakóházak találhatók. A déli biotóp északi részét egy, az előzővel párhuzamos kis vizű ér zárja le, amelynek a fő-patakba való betorkollásánál egy széles rét terül el. A déli mellék-patak összefolyása 450 m, forrása pedig 500 m tengerszintfeletti magasságban van. К X к Tagoltságának megfelelően a vizsgált terület növénytakarója is igen változatos. Ismertetését nagyrészt az előbb körülirt terepadottságokhoz kapcsolódva végzem el. A növénynevek felsorolásánál aláhúzással jelzem azokat a fajokat, amelyek a császármadár táplálkozása szempontjából létfontosságúak, szaggatott vonaIlal_pedig azokat, amelyeknek valamelyik részével (rügy, mag stb. ) szinté'n el. Noha a vizsgált két biotóp sokban különbözik egymástól, növénytársulásaik között azonos is akad, ezeket a III. sz. térképen azonos számokkal jelöltem. Az egyes tereprészek növényzetének ismertetésénél néhány növény előfordulásának gyakoriságáról külön is szólok, ahol ezt mellőzöm, a nevek sorrendje a legtömegesebben előforduló fajokéval kezdődik s a kevésbé gyakoriak felé haladva végződik. Az l.sz. biotóp középpontját egy 40 év körüli Dryopteris filix-mas - Asperula odorata - Fagetum nudum (páfrányos - szagos mügés - csupasz bükkös) adja. (II. sz. térkép 1. sz. ) Záródása közepes, 10% gyertyán eleggyel. A lékek alatt az előbb emiitett két kisérő növény tömegesen fordul elő. A bükköst a patak felé az alsó erdészeti út határolja, amelyen 1976-ban nagy tömegben volt jelen az Impatiens noli-tangere, az А^го£а_^е11ас1опп_а^ szórványosan a Rubus idaeus, elszórtan, csoportosan az Urtica dioica, továbbá a Salvia pratensis. Prunella vulgaris, Sanicula europaea, Fragaria viridis, Campanula glomerata. Euphorbia amygdaloides, Origanum vulgare, Carex pilosa, Daphne mezereum, Glechoma hederacum ssp. hirsutum, Oxalis acetosella, Poa nemoralis. Az út mentén, a cserjeszintben: Sambucus nigra , Acer pseudoplatanus, Fraxinus excelsior, Carpinus betulus , Alnus glutinös a , Salix cinerea , igen szórványosan: Corylus avellana. A kut mellett az út szélen: Lonicera_xylosteum, Evonymus europaeus , Cornus mas. Az aljzat a bükk-állományra jellemző andezit-kőgörgeteges terület, helyben maradt kiszáradt, kidőlt fákkal. A köveket mindenütt moha (Polystrichum commune) boritja. A bükk állomány déli részén található vizmosás körül - az alsó és felső erdészeti út között egy kb. 0, 5 hektár nagyságú bozótos kaszálórét terül el, szélén jelentős mennyiségben 116
