Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 4. (1976-1977)

Vojnits, A.: Migrációs megfigyelések a Börzsöny-hegységben. I.

Fol. Hist. nat. Mus. Matr. 4. 1976-77. Migrációs megfigyelések a Börzsöny-hegységben I. VOJNITS, András Természettudományi Múzeum, Budapest ABSTRACT: (Observations on migration in the Mts. Börzsöny, I.) — Gonopteryx rhamni L. is rather a mobile species, but its motion is relatively restricted. The spring specimens migrate on a longer way than the specimens of summer. The migration of Pyrameis cardui L. is periodical. In case of mass-migration they cover the tops of the mountains. The migrators are mostly sexually unmatured female ones. The migrator types of Autographa gamma L. are mostly sterile female ones, which are heliophob ones. The sexually matured butterflies are rather heliophil ones. A lepkék vagilitása, mikro- és makromigrációja, valamint diszperziója rendkívül szerteágazó és sokrétű problémakört alkot. Állat- és növényföldrajzi, ökológiai, etológiai, szisztematikai, fejlődéstani, anatómiai és genetikai kérdések éppen úgy felmerülnek tanulmányozásakor, mint az éghajlati (időjárási), topográfiai, geomorfológiai és földtörténeti viszonyok ismeretének az igénye. Nem meglepő hát, hogy az utóbbi évtizedek intenzív kutatása ellenére a kérdés egészét tekintve, a már megoldott és még megoldandó problémák mérlege felettébb negatív. Az immár áttekinthetetlen cikkáradaton túlmenően, az Európában újabban megjelent nagy összefoglaló művek (WILLIAMS 1958; JOHNSON 1969) sem hoztak lényeges újat, hanem az eddigiek — egyébként igen jó — összefoglalását adták. Különösen sajnálatos, hogy a tág értelemben vett migrációval kapcsolatos összefüggések a legutóbbi időkig olyan kevés kutató érdeklődését keltették fel. Nyilvánvaló, hogy számos kutatási irány művelésénél kézenfekvő lenne ezeknek az összefüggéseknek a figyelembe vétele. Példaként most csak az állatföldrajz, azon belül is a lepkék elterjedésével kapcsolatos zoogeográfia legtöbb elméletének alapvető elhibázottságára szeretnék rámutatni. Nehezen érthető meg, hogy amikor a recens állapotok vizsgálatánál egyre szembeszökőbbek a fauna szűk időtartamokon belüli széles amplitúdójú változásai, s kiderül, hogy a röpképes rovarok, különösen a lepkék tetemes része olyan állandó mozgásban van, melynek során a szűkebb értelemben vett biotópjukat elhagyják, a zoogeográfia hihetetlen nagy földtörténeti léptékkel képes csak mérni, s nagy általánosságban úgy tekinti egy adott hely lepkefaunáját, ill. annak fajait, mint amelyek lényegtelen mértékben változtatják (változtatták a közelmúltban) elterjedési határaikat. Mindehhez járul, hogy paleontológiái leletek hiányában, a lepkékkel foglalkozó zoogeográfus legtöbbször a nem éppen meggyőző „idem per idem" elvét alkalmazza tézisei megokolásakor. Nem meggyőző ez a bizonyítási eljárás még akkor sem, ha mégoly sok földtörténeti tényezővel kapcsolatos vélt összefüggést sorol fel, mélyrehatóan tudományosnak tűnő s magában meggyőző lo81