Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 4. (1976-1977)

Vojnits, A.: Migrációs megfigyelések a Börzsöny-hegységben. I.

gikával. A lényeg abban rejlik, hogy a legtöbb esetben a logika valóban „ma­gában meggyőző": konkrét tények, melyek az elmondottak alapjául szolgálhat­nának, nemigen léteznek s a szerző az önmagába visszatérő bizonyítási körből képtelen kitörni. A régi, klasszikus — s ma már időszerűtlennek bélyegzett — zoogeográfia sokkal inkább biztos alapokon nyugvott, amennyiben azt vizsgálta, hogy egy adott területen egy adott időpontban — vagyis a jelenben —, milyen állatfajok élnek, s igyekezett az egyes recens faunaköröket területi alapon so­rolni, ill. elnevezni. A jelenlegi, nagy akarásokkal indult, de az objektív alapokat nélkülöző állatföldrajz okfejtése jórészt merő szofizmus. Visszatérve a migrációs irodalomra, meghökkentő az, hogy a szerzők egy része — különösen akik csak „mellékesen" foglalkoznak az idevágó témákkal —, haj­lamosak a már megjelent munkákról megfeledkezni. így pl. már évekkel ezelőtt megállapítást nyert, hogy a délkelet-európai—balkáni térségben nemcsak az Adria mentén, hanem attól keletre, Bulgárián keresztül s a Kárpát-medencét elkerülve is létezik egy ún. vándor-útvonal (KOCH 1964; VOJNITS 1966). Mégis, a legutóbbi Entomofaunisztikai Szimpózium migrációval foglalkozó szekcióján ez a megállapítás mint újdonság szerepelt (GYULAI, VARGA 1974). S ehhez hasonló példákat még tucatjával lehetne sorolni. A lepkék vagilitásának és migrációjának számos aszpektusa közül az egyik az etológiai. Az ilyen szemszögből való megközelítés annál is inkább fontos, mert feltételezésünk szerint a migrációs jelenségek olyannyira függnek a szűkebb és tágabb környezettől (elsősorban természetföldrajzi tényezők ezek: vagyis a domborzat, növényzet és időjárás), s az időszaktól (fenológia), hogy lehetősé­geink megfelelő modellkísérletekre semmiképpen sincsenek. Marad a megfi­gyelés, lehetőleg szabadföldön könnyen végrehajtható kísérletek (pl. lepkék jelölése és azok szabadon bocsátása, lásd HARZ 1965; VOJNITS 1970, 1973), s egyszerű eszközökkel elvégezhető vizsgálatok (boncolások, ovárium-érettség meg­állapítása, lásd KOCH 1965a, b, 1966a, b, c; VOJNITS 1967a, b, c, 1969) mellett. Tekintve, hogy a migráció egy olyan sokismeretlenes egyenletként is szimboli­zálható, melyben az ismeretlenek száma egyrészt az idő függvényében állandóan változik (az egyenlet bővül vagy tagjainak száma csökken), másrészt maguk az egyes összetevők sem konstansak, s nekünk a tagok alig néhányát van mó­dunk egyidőben megismerni, törekednünk kell tudásunk jelen fokán legalább vizsgálataink általunk megválasztható körülményeit némiképpen összemérhe­tővé tenni. így előnyös, ha a kezdeti módszereket a megfigyelési sorozat egé­szében meghagyjuk, nem változtatjuk, s ha olyan területen dolgozunk, melyre évente többször, s évről évre ki tudunk jutni. Számomra ilyen terület a Bör­zsöny-hegység, ahol két évtizede folytatok kutatásokat, s évente sokszor — van, hogy hetenként — gyűjtök s dolgozok, alkalmanként egy vagy több napig. A Börzsöny-hegységet egyben a magyarországi térszínek egyik jellemző típusa­ként is felfoghatjuk, nevezetesen a középhegységi területekre gondolva. Az alábbiakban a Börzsöny-hegységben megfigyelt és vizsgált vagilis és mig­ráló fajok közül néhány olyat ismertetek részletesebben, amelyek egy-egy vi­selkedési forma képviselőjeként kategorizálhatók. 82

Next

/
Thumbnails
Contents