Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 2. (1974)

Tapfer, D.: Kiemelten védett ragadozómadarak a Börzsöny-hegységben az utóbbi másfél évtizedben (1958–1973)

ugyan, de olykor nagy ragadozómadarak elhagyott fészkeibe is betelepül; az egyik Kemence-oldalvölgyben 1'958-ban pl. költését egy elhagyott vörös kánya fészekben figyelték meg. A vándorsólyom (Falco p .peregrinus TUHST. ) ma már egyike a legritkább védett madarainknak. A Börzsönyben a Szent Mihály-hegy sziklafalainál 1960-ban találkoztam vele, fészkelését azonban bizonyítanom nem sikerült. (ide kívánkozik annak megemlítése, hogy a kerecsen és a vándorsólyom fészkein állománya erősen fogyatkozóban van országszerte. Hiába tiltják természetvédelmi törvényeink pl. a sólymászatot - ami többek között a fiókák kiszedésével is jár -,a vadonélő állomány tizedelése gátlástalanul folyik. Másoké mellett e madarak megismert fészkelőhelyeit is - még őriztetés árán is védenünk kellene. A Börzsönyi Állami Erdőgazdaság sokféleképpen megnyilvánuló példamutató természetvédő munkájának e feladatra is ki kellene terjednie.) A kígyászölyv (Circaetus g. gallicus GM.) börzsönyi fészkelésére csak egyetlen megfigyelés alapján merek következtetni: 1966. VII. 14-én a Hegyestető körzetében (460-470 m) karmai között kígyót vivő példányt láttam eltűnni az egyik meredek gerinc mögött. A békászósas (Aquila p. pomarina BREHM) előfordulásáról csak helyi erdész szóbeli közlése alapján számolhatok be (az adat tehát megerősítésre szorul!): a hatvanas évek közepén nyáridőben Zebegény környékén látta valószínűleg kóborló példányait. Az Ipoly-Duna-melléki sík területek - úgy látszik - nem minden évben nyújthatnak számára megfelelő táplálékszerzési lehetőséget, s ebben nyilván közrejátszik az utóbbi évek rendkívüli időjárása is: az ismétlődő tartós szárazság, az alacsony vízállások . A buhu (Bubo b. bubo L.) rendkívüli értékű ritka nagybaglyunk. Ismert fészkelőterülete tájunkon a Hollókő-oldal, valamint a Sasfészek-bérc, A1TALPPY szerint Márianosztra környéke is. 120