Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
A kötet szerzői
Fő kutatási területe a Népvándorlás korában élt közösségek embertani vizsgálata és népességtörténeti rekonstrukciója. A csontokon is nyomot hagyó betegségek közül a tuberkulózis és a lepra történeti elterjedésével, valamint az anyagcsere- és hormonrendszer zavarával összefüggő elváltozások és az életmód közötti kapcsolat vizsgálatával foglalkozik. Eredményeit eddig 15 közleményben ismertette. Tankó Károly Budapesten született 1975-ben. Felsőfokú tanulmányait a Miskolci Egyetem BTK történelem szakán (1994-1995) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK régészet szak ( 1995— 2001 ), utóbbin ősrégészet szakirányon végezte, egyetemi oklevelet szerzett. Gyakornokként több kampányban dolgozott a bécsi Osterreichishces Archäologisches Institut Pertonell-Carnuntum-i ( 1995-1998), Ephesos-i ( 1997) ásatásain, valamint azELTE magyar-francia ásatási együttműködés Mont Beauvray feltárásán ( 1997-2012). 2000-ben az Magyar Tudományos kadémia Régészeti Intézet gyakornoka, majd ugyanebben az évben a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, M7 autópálya feltárásaira került. 2000-2001 között közreműködött a Heves Megyei Múzeumi Szervezet (Eger) régészeként a ludasi kelta temető feltárásánál. Ekkor felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK, Történelem Doktori Iskola, Régészet Programjának nappali, ösztöndíjas képzésére, ahol 2005-ben PhD fokozatot szerzett A ménfőcsanaki késővaskori település című doktori disszertáció megvédésével. Ezzel párhuzamosan 2001 -2005 között több alkalmi megbízást vállalt különböző régészeti tevékenységek elvégzésére a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet (Salgótarján-Szécsény) működési területén. 2002-től ELTE BTK Régészettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, majd 2005-től tudományos munkatársa lett. Feladata ekkor a Ludas és Sajópetri késő vaskori ásatások leletanyagának feldolgozásában való részvételvolt. 2005-től önálló régészeti szakértői tevékenységet is végez, amelynek keretében például 2007-2008 években, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megbízásából régészeti védetté nyilvánítási és revíziós eljárásokat megalapozó dokumentációs szakanyagokat készített elő. 2007-től az MTA-ELTE Interdiszciplináris Régészettudományi Kutatócsoport tudományos munkatársa, 2011-től pedig tudományos főmunkatársa. 2012-2014 között a Miskolci Egyetem megbízott, óraadó tanára. Tóth Zoltán 1989-ben született Budapesten. Régész. Az általános iskolát Vámosgyörkön, a középiskolát a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban végezte el. Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Régészettudományi Intézetében 2011-ben BA-, 2013-ban MA-diplomát szerzett régészetből, népvándorláskor szakirányon. Az alapképzéses szakdolgozatát „Állatáldozatok a késő avar korban”, mesterképzéses szakdolgozatát ,A Gyöngyöspatai avar temető” címmel írta. Az egyetem elvégzése óta, 2013-tól a Dobó István Vármúzeumban dolgozik. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Történelemtudományi Doktori Iskolájában 2014-ben kezdte el doktori tanulmányait. Az elmúlt évek során több ásatást is vezetett Heves, valamint Nógrád megyében, amelyek szinte lefedik az összes régészeti korszakot. Kutatási területe a római kori Barbaricumtól a kora új korig tart. 2015-ben megkapta a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat által kiírt *Ad Astra” díjat az „Árpád-kori templom és temető Abasáron” című pályamunkájára. 399
