Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Magyar Zsolt: Hatvan-Baj-puszt II. szarmata telep próbafeltárása
16. Világosbarna és sötétszürke, kézzel formált, kaviccsal soványított, ujjbenyomkodással díszített egyenes oldalú fazék peremtöredéke felületén égésnyomokkal, pátm: 16 cm: 1 db (7. kép: 7). 17. Sötét- és világoszürke, kézzel formált, kaviccsal soványított fazék fenéktöredéke: 1 db. 18. Sötétszürke és világosbarna, kézzel formált, kaviccsal soványított fazék peremtöredéke: 1 db. 19. Világosbarna és sötétszürke, kézzel formált, kaviccsal soványított fazék oldaltöredéke felületén égésnyomokkal: 1 db. Az objektumok és a leletanyag értékelése A próbafeltáráson egy nagy valószínűséggel eredetileg fedett munkagödör két cölöphelylyel, kisméretű, (szemét)gödrök, méhkas alakú tárolóvermek és lineáris árkok kerültek elő, melyek tipikus objektumok az alföldi szarmata településeken a Kr. u. 2. és 5. század között. A tárolóvermek a növénytermesztés, az állatcsontok az állattenyésztés jelenlétét támasztják alá, a munkagödrök pedig a háziiparral függnek össze. A leletanyag ugyanezen tevékenységformák jelenlétét támasztja alá (1. fenőkövek, házikerámia). A csontanyagban szarvasmarha, juh/kecske és házisertés jelentkezett, illetve a kutyatartásnak is vannak nyomai.5 A stratigráfiai viszonyok alapján két periódus volt megfigyelhető a kutatóárkon belül, az 1. periódushoz tartoztak a tárolóvermek, munkagödör és szemétgödrök, a második periódushoz pedig az árkok. A13. számú objektumban talált narancsvörös, matt festésű töredék alapján az első periódus a 2-3. századra datálható, a terra sigillata anyag hiánya esetleg ezen belül inkább 2. századi keltezést támaszthatja alá, természetesen azonban a minta nagysága miatt ez nem jelenthető ki teljes bizonyossággal.6 A második periódus használati időszaka sem későbbi, mint a 3. század közepe a római import kerámia jelenléte és a késő szarmata formák hiánya okán.7 Mindez a területhasználat változására is utalhat. A két periódus között hoszabb idő is eltelhetett, akár néhány évtized, így ez két egymástól különböző szarmata megtelepedés jele is lehet, de nem kizárható az sem, hogy településen belül változott meg a terület funkciója.Bár ehhez csak kevés fogódzót nyújt a leletanyag, az előkerült paticsdarabok tapasztott falú épületek jelenlétére utalnak, ugyanakkor a nagyszámú kőanyag és a szintén előkerült téglatöredék épülettörmelékként való értékelésével érdemes óvatosan bánni. Az előkerült vasdarab azonban leginkább egy ajtó vagy ládavasalás töredéke lehetett. Az import kerámia valószínűleg Pannóniából érkezett, amely így a kiépült kereskedelmi kapcsolatokra utal. Az előkerült 115 kerámiaedény töredékeiből 13 volt provinciális eredetű, vagyis a leletanyag 11 %-a, amely élénk kereskedelmi kapcsolatot jelez. A lelőhely értékelése Messzemenő következtetéseket a próbaásatás alapján nem érdemes levonni, mivel a teljes felületű megelőző ásatás feldolgozása után lehet igazán a lelőhely szerkezetét és jellegét alaposabban megítélni. Annyi azonban már ebből a kis felületű próbafeltárásból is látszik, hogy a Zagyva melletti természetes magaslaton egy mezőgazdasági jellegű, azonban nem jelentéktelen római kori szarmata település feküdt, amelyben vert falú paticsházak állhatták. A tele-5 A csontanyag meghatározásában köszönöm Biller Anna segítségét. 6 Vo..- Vaday 1998.128.; Sóskúti 2010.181. 7 Sóskúti 2010.182. 156
