H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Zábrátzky Éva: Bakó Ferenc a kézművesség és népi háziipar kutatója

1. kép Cigánykovács munka közben, Tiszaigar, 1949 (totó: Bakó Ferenc - DIV BA 899-2015.)

milyen termékeket állítottak elő. Összesen 25 féle foglalkozás adatait gyűjtötte össze.

A monográfia záró fejezetében a kézművesek helyi társadalomban betöltött szerepét mutatja be, elemzi azokat a folyamatokat, amelyek a változást eredményezték. A történeti folyamatok feltárásában levéltári forrásokra, és az adatközlőktől nyert adatokra támaszkodik, ezeket szó szerint is idézi. A második világháború után különösen fontos volt a kisiparos réteg vizsgálata, amikor a gyáripar, és a szövetkezetek átvették a korábbi mesteremberek helyét.

A település kézműveseit három csoportba lehetett sorolni: A tanult, helyi kifejezéssel virtigli mesterek, az autodidakta módon kitanult mesterek, akiket a szakirodalomból kontárok néven ismerhetünk, és a cigány kézművesek, akiket soha nem illettek a mester kifejezéssel, Bakó társadalom alatti jelzővel látta el őket. A háború utáni földosztás jelentősen megváltoztatta a helyi iparosok életét: addiga kézműves tevékenységből éltek, nem is lett volna idejük földet művelni. 1949-50-ben a földhöz jutott virtigli iparosok munkaidejük felét már mezőgazdasági munkával töltötték, így a saját szakmájukat kezdték elhanyagolni. Korábbi különállásuk kezdett elmosódni a faluközösségen belül;'’

Bakó egy eltűnőben lévő világ szereplőit szólaltathatta meg. A magyar néprajz tudománytörténetében ez volt az első ilyen jellegű vállalkozás, amikor egy faluban munkálkodó valamennyi mesterembert, foglalkozást bemutat a szerző, társadalmi szerepüket is kifejtve.

Bakó úttörő volt a romák életmódjának kutatásában, jelentős eredményei között szerepel a cigány foglalkozások bemutatása. Az Ethnographiában megjelent „A tiszaigari cigányok fémművessége” 5

5 Bakó 1992.87-94. 76