H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva
végén integrálódtak, amikor területüket kőfallal vették körül. A 17. században, a török uralom alatt is ez jelentette a vár alatti Eger-városát, ahol az iparosok, kereskedők mellett parasztok is éltek. A két alapvető termelési ágazat, az ipar és a földművelés - építmények tekintetében - csak az 1700- as években kezdett különválni, amikor is kialakultak a külvárosok, a hóstyák. Ezek a városrészek a falakon kívül épültek fel, a városkapuk előtt egy-egy fő közlekedési út mentén. Nevüket is innen kapták, pl. 1713-ban egy összeírás a mai Rác-hóstyát így írja körül, a Rácz kapu előtt valók. A Kárpát-medencében többfelé előfordul a hóstya, hustác, hofstad név, amely általában a belvárosi lakóudvarokhoz tartozó, de a városfalakon kívül fekvő szérűskerteket jelentik, mint egykor Egerben is. Eleinte csak szérűskertek, rakodók feküdtek a későbbi hóstyák helyén, ahova folyamatosan házakat, gazdasági épületek raktak. Azok az idegenek is itt építhettek maguknak házat, akiket a városi-magisztrátus a falakon belül nem engedett letelepedni. A 18. században gyarapodó, a hóstyákon lakó egri földműves osztály társadalmi lag két részre oszlott. A módosabbak, a szőlőt, pincét, házat birtokló úgynevezett parasztok termésük után tizedet, dézsmát adtak a földesúmak, a nincstelen zsellérek, a kapások pedig napszámból éltek. Eleinte a földesúr a letelepült zselléreknek szőlőt adott megmunkálásra, és így lassan mind többen parasztokká váltak. Végül az a helyzet alakult ki, hogy a külvárosokban aránytalanul megnőtt a szőlőbirtokosok száma, de a legtöbbjük a dézsmán kívül csak a saját szükségletét termelte meg, vagy még ennél is kevesebbet, ezért napszámba is el kellett járnia. A hóstyák kialakulását a kettős, megosztott beltelekrendszer indította ugyan el, de ez a telektípus az egrieknek már emlékezetében sem él. Azt, hogy egyes családoknak egykor a belvárosban volt a lakóházuk, de gazdasági udvaruk felszerelésükkel, állataikkal a hóstyán, - ezt már csak levéltári okiratok tanúsítják. Korunkban a hóstyák házai többnyire szűk, kisméretű udvaron állnak. Korábban a város vezetősége igyekezett megakadályozni a telkek zsúfolt beépítését és elaprózódását, de úgy látszik, kis eredménnyel. A népesség szaporodásával, a családok osztódásával olyan keskeny udvarok álltak elő, ahol a lakóház mellett az utca vonalán csak a kapubejárat fér el a szomszédos portáig. A múlt századi hagyományokat még őrző házak kapuja, szervesen hozzáépült a homlokzathoz annyira, hogy az utca a zárt sorú beépítés képét mutatja. Századunk elején a hóstyai lakóházak utcára néző homlokzata leginkább kőből épült, és ezt a módosabb gazdák vakolat-plasztikával, kő ablakkeretekkel és oromfülkével díszítették. Ebben a közkedvelt szentek, Nepomuki Szent János, Szent Donát vagy Szent Flórián szobra szokott állni. A múlt században lebontották a városfalak és kapuk még akkor álló csonkjait, és ezzel megszűnt a belváros és a hóstyák területi elkülönülése. Társadalmi síkon azonban erre még sokáig várni kellett. (1986) Egri fertálymesterek A török hódoltság után újjászülető magyar városok sajátos életformájának kialakulásában jelentős szerepet nyertek a társadalmi szervezetek. Különösen vonatkozik ez a korábban török fennhatóság alá került városokra, így Egerre, ahol mintegy 100 éven át nem működött magyar közigazgatás. Az eltűnt, elüldözött magyar lakosság helyére az oszmán birodalom főleg muzulmán alattvalói költöztek, akik a 17. század végén nagyobbrészt visszavonultak a Balkánra. Eger újjátelepülésében németek és szlávok mellett a nagy tömegben letelepült hajdúk katonai szervezetének mintájára tizedekre osztották a várost, mindegyik élén egy-egy tizedessel. Ezt a szervezeti beosztást a német polgárság nem fogadta el, ők külön elöljárót választottak, akit a városnegyed német megjelöléséről, a Vierteil-rő\ fertálymesternek neveztek. Bár a hajdúk néhány év múltán elhagyták Egert, a városrészek társadalmi vezetői még 1770 körül is a „tizedes” nevet viselték, és csak ezután vált általánossá a „fertálymester” megnevezés. 196
