H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva
Meszesek, mészégetők A Felföldön és a Tiszántúl még ma is látni olykor, az országúton haladó, gyékénnyel, ponyvával borított lovas kocsit, melynek gazdája, a „meszes”, falvakba érkezve hangos szóval kínálja portékáját. A motorizált közlekedés, szállítás és a nagyipar árnyékában különös, anakronisztikus a meszes ténykedése és ugyanúgy, az annak feltételeit megteremtő technológia, azaz a paraszti mészégetés is, bár egykor a mész igen fontos anyaga volt mind a paraszti, mind a nemesi, városi építkezésnek. Az emberiség mintegy 2000 éve használja ezt az anyagot, ismerete nemcsak Európára, hanem szinte minden földrészre kiterjed. Nálunk már az Árpád-korban készítették és használták kő falazatú templomok építéséhez, de kastélyok vagy várfalak emelésére csak a tatárjárás után. Ekkor engedélyezte csak IV. Béla király, a kőépítkezést papok és nemesek számára, és ez a korszak terjeszthette el a mészégetést, mivel a kő idomokat az oltott mész köti össze legtartósabban. A középkorban még céhes iparág a 18. század óta népi mesterséggé degradálódott, művelői azóta szegődményes munkások, akik a parasztságból kerültek ki. Népi használatba a múlt század derekán jutott, amikor falun a házak falait meszelni kezdték. Hazánk több táján égettek meszet, így a Mecsekben, a Bakonyban, a Pilisben és többfelé az északi hegyvidéken, de legintenzívebben a Bükk hegységben. Ez a táj központi szerepet tölt be a mészégetés történetében, mert egyes falvak, így Felsőtárkány és Bélapátfalva lakói a középkor óta űzik, de kisugárzó hatást is gyakorolt távolabbi vidékekre. Innen terjedt el a mészégetés ismerete olyan tájakra, mint Aggtelek vagy a dunántúli Süttő környéke: a fuvarozó árusok pedig, a Tiszántúl széles térségein, a parasztság körében is elterjesztették a mész használatát. A mészkövet régi módon ma is kemencében égetik ki, ennek állandó része a gödör, amit boltoza- 172 I. kép Kőtörés a mészégető kemence rakásához. A nagyobb darabba robbantott és a kemencéhez kifuvarozott köveket vaskalapáccsal széttörik. A kép bal oldalán látható épülő kemence külső sora az "abroncs”, azon belül a 'Vámolás". Felsőtárkány, 1949 augusztus (fotó: Bakó Ferenc - D1V BA)
