H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva
tosan kővel töltenek meg. Teteje a föld felszíne fölé emelkedő „boglya”, az egész üreges alkotmányt, a kemencét pedig a gödör nyílásán, a „szájon” keresztül tüzelik. Fa helyett az utóbbi évtizedekben más anyagokat, így szenet, autógumit is használtak, ami rontotta a minőséget. A tüzelés általában 72 órát vesz igénybe és nagy gyakorlat, sok tapasztalat szükséges hozzá. A régiek emellett mágikus eljárásokhoz is folyamodtak, begyújtás előtt keresztet vetettek a kemencére és a „csapat” vezetője, a mester így szólította meg: „Égessen meg a tűz, vigyen el a szekér, adjon pénzt az úr!” A mészégető, élete nagyobb részét az erdőn töltötte és széleskörű ismereteket örökölt, szerzett az állat- és növényvilágról, a természet jelenségeiről. A többnyire hatos létszámú munkacsapat szervezete sok évszázados hagyományokat őrzött, mindenkinek megvolt belül a maga pontosan meghatározott munkaköre és a rendtartás, a fegyelem szigorú, íratlan szabályzata. A 7 oszlopra, a 7 „bódoganyára” szerkesztett kunyhóban katonás rend uralkodott, amely minden segédmunkást, azaz „kőválogatót” és „farkallót” a vezetőnek, a mesternek rendelt alá. A mészégetők és meszesek működésének mai létjogosultságát, a gyári termeléssel szemben, a más minőség indokolja mindaddig, amíg erre igény van. Életmódjuk és munkájuk körülményei azonban korunk fejlődéséhez igazodtak. (1984) Hegyvidéki szálláskertes településeink Településeink múltjában fontos szerep jutott egykor a megosztottságnak, vagyis annak a formának, amelyben az udvar két részét elkülönítették egymástól. Csupán a lakóudvar feküdt a falu vagy város belterületén, a gazdasági udvart azon kívül, a határban találjuk. A belteleknek ez a földrajzi, térbeli megosztottsága természetesen kihatott a tulajdonos és családja életmódjára, mert széttagolta a lakást és a munkaterületet, amelyek a szabadtelken egymáshoz egészen közel, mondhatni egységben vannak. 2. kép A bolyai szállás látképe, Tamalelesz, 1955 (fotó: Bakó Ferenc - DIV F 3742.) 173
