H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kiss László : Az első magyar nyelvű folyóiratok néprajzi vonatkozásai
gáról.16 Azon felföldiek tájékoztatására pedig, akik eddig még hírét sem hallották a puliszkának („Pulyiszká”-nak), leírta, „mivel az-is hazánknak bővebb esméretét illeti", hogy az oláhok kukoricakásából készítik és káposztalével csúsztatják le. „Télen többnyire nekik tsak ez az ételek, de azért még-isfrissek egésségesek”}7 Anton Löwe „Ungarisches Magazin...”-jának 1781-ben megjelent első kötete alapján a törökökkel dacoló albán „arnótok” (arnauták) vagy „stip”-ek (szkipetárok) Szerémségbe beköltözött csoportjáról is írt. A Kelemen vitéz vezetésével 1737 táján érkező és két falut alkotó „Clementinusok”- ról megemlítette, hogy „vizeletekre, életek módjára és nyelvekre nézve, a többi hazánkbéli nemzetektől sokat különböznek",18 19 20 Arról is van információnk, hogy a 18. század végén voltak olyanok, akik a nemzet vallási felfogását vallottak. 1786-ban egy vitairat bírálta azt a könyvet, amelyben „egy igaz Magyar” azt állította, hogy aki „nem igaz Rom. Katholikus, nem is igaz Magyar”. A bíráló kis versikével válaszolt. A tőgyét a szarva közé teszi az, aki „ebben a' hitben mindent Magyarnak tart/ 'S nem akar esmérni más vallású Magyart/ Azt vakbuzgósága már méltóvá tétté/ Hogy vallása miatt ne légyen Nemzete". Majd még hozzáfűzte: „A ki igaz Magyar; az Magyarnak mondja azt, á ki az, ’s mit hisz, nints akkora gondja"}9 Lejegyezte a Szilágyságban Bacchus istennek hódolók néhány szokását is. Az adás-vétel előtt áldomást isznak. Bacchus áldását pedig így köszönik meg: „Uram ne hagy-el engemet! avagy: ha lehetséges múljék-el e pohár én töllem’. Néhány településen a pincék szemöldökfájára és a hordók fenekére ilyen feliratokat írnak: „Ne vigy a kisértetben-,... Szabadits-meg a gonosztól’?0 A folyóirat pesti tudósítója azt is megörökítette, hogy egy prédikátornál „szo- kásbanlévén a Fársánglókat s a tantzalokatfelette üldözni, a többek között el ment egy setét estve hogy a Tantzosokat a Lakadalmakban zabolázza”.21 Végül az 1786-os évfolyama folytatásokat közölt a (balaton)füredi savanyúvízről azoknak, akik „cd természetnek meg betsülhetetlen ajándékával élni kívánnak". Részletesen tudósított: a forrásról, a kútról és környékéről; a vízmerítés, valamint a kocsik és szekerek tartózkodási szabályairól; a kutat övező árnyas park és az „Új Feredő Házak” tervéről; az épületekről és istállókról; a vendégek élelmezésének és itt tartózkodásának körülményeiről; az egészség fenntartásáról gondoskodó személyekről; a lelkek gondozásáról és a rend biztosításáról. A cikksorozat azzal a reménnyel zárult, hogy ha mindez megvalósul, a Balaton és melléke valóságos földi Paradicsommá válhat.22 Sokféle A Sándor István (1750-1815) által írott és szerkesztett, Győrött periodikusan megjelenő „Sokféle” köteteinek (1791 — 1808) is jelentős szerepük volt abban, hogy a hazai kutatók és olvasóközönség figyelme egyre rendszeresebben a Magyar Királyságban élő magyar és nem magyar népek, etnikumok élete felé fordult.23 Az 1791-es első darab első része akár tematikusnak is nevezhető, hiszen a magyarok, a kunok, jászok és székelyek, a horvátok, szászok, tótok, oláhok és németek, majd más európai népek (németek, olaszok, angolok, 16 Magyar Hírmondó 1781.12. levél 93-94. 17 Uo. 51. levél 382. 18 Magyar Hírmondó 1782.24. levél 188-189. 19 Magyar Hírmondó 1786.7. levél 54. 20 Uo. 15. levél 116. 21 Uo. 18. levél 144. 22 Uo. 22. levél 173-176.; 23. levél 195-196.; 25. levél 211-212. 23 Paládi-Kovács Attila a „Sokféle” megjelenését - helytelenül - 1781 -re teszi. Lásd Paládi-Kovács 2006.8. 132
