H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kiss László : Az első magyar nyelvű folyóiratok néprajzi vonatkozásai
franciák; oroszok, lengyelek, görögök, törökök stb.) eredetéről, történetéről írt néprajzi, a nemzet-karaktert is érintő rövid áttekintéseket. A tanult szerző kiemelte a magyarok - régi eleiktől örökölt, Európa-szerte csodált - vitézségét, tudományokban való jártasságát, az ország Európában páratlan termékenységét. Ez utóbbival magyarázta, hogy „Népünk' szorgal- matossága alább-való a Vidékinél”.24 Tőlük eltérően az erdélyi szász nép „dolgos, takarékos, s a kereskedésre alkalmatos egy nép.A’ Tudományok Erdélyben ő nékik sokkal tartoznak".25 A tótok - magyarokétól bővebb - leírása során Bél Mátyás „Notita-jából is merített. „Ä mi Magyar Országi Tótjaink - írta - a Marahánoknak maradéki”, akik ezt a földet a Morva folyótól a Tiszáig lakták. Árpádék által legyőzetve, „a térségről a hegyek felé tolattak”. Az ország terméketlenebb részein „a szükségtől dolgos néppé tétetett". De ha valahol jobb földön lakik, „szereti követni a’ Magyarok’ (dologtalan - K. L.) szokását”. Sok tót szülőktől származó tudóst adtak az országnak (Bél Mátyást, Kollár Ádámot, Timon Sámuelt stb.). „K Mestersé- gekben-isjó előmenetellel forgolódnak sokan közülök, illyenek a’ Rajetzi Bőr-készítők, a Puchói Posztó-tsinálók, a Liptai Asztalosok”. A magyar gyalogos regimentek és Mária Terézia testőrsége többnyire tót legényekből állnak. A tót nyelv pedig Európa akkora részén elterjedt, mint a német. Ugyanis „a Tót meg-érti az Oroszt, Lengyelt, Tsehet, Horvátot, Rátzot, Morváit, Krajnait, nyelvével pedig meg-járhatja az egész Orosz Birodalmat, nem külömben Lengyel, Tseh, Horvát, s Rátz Országot, Slézia, Morva, ’s Krajna Tartományját, rész szerint Magyar Országot; Stájer, s Korontály Tartományját".26 27 Az oláhok bizonytalan eredetével foglalkozva megállapította, hogy „ugyan Római maradéknak hirdetik magokat, de az előttem nem nagy bizonyság, mert mint Római Jobbágyok Uraiktól való eredeteket betsületesebbnek tarthatják, s afelett az ő erköltseik, mellyek telly ességgel egy Jobbágy nemzetnek az erköltsei, inkább a’ Tót erköltshöz mintsem a'Rómaihoz hasonlítanak". A sok európai trónra uralkodókat adó németek (ma inkább germánoknak mondanánk őket) jellemzése kapcsán többek között azt emelte ki, hogy amint „az erköltsben, szint’ úgy az elmének ’s életnek módjában igen külömböznek egymástól”. Nyelvükben is „felettébb külömböznek egymástól, úgy hogy gyakorta egyik Német a másikát alig értheti”.17 A tudós szerző egy toldalékban az egykori európai népek erkölcseiről, szokásairól adott egy - számos kultúrtörténeti példával illusztrált - átfogó képet. PL: gyümölcseink eredete, osztriga- és salátaevés; bortárolás, reggelizési, ebédelési, vacsorázási szokások; kés-, kanál-, villa- és tányér, valamint ágy- és tükörhasználat; a divat és az öltözködési szokások változásai; bizonyos mesterségek és a lottózás alakulása stb. Az első darab vége felé közeledve a spanyolok néhány szokásáról is tájékoztatott.28 Témánk szempontjából a „Sokféle” 1795. évi harmadik darabja két ok miatt is érdekes. Az „Egy igaz Hazafinak óhajtása” című írásában Sándor István kételyét fejezte ki az iránt, hogy a magyarok első hazája a Kína melletti „Nagy Tatárország” lett volna. Külföldi szerzőkre, valamint Husztira, Sajnovicsra és Prayra hivatkozva, hitet tett a finnugor eredet mellett. Az Orosz Birodalomban ugyanis van néhány olyan nemzet és nyelv, „melly a mi Nemzetünkkel ’s Nyelvünkkel valóban rokonságos”. Ilyenek pl. a finnek, lappok, votjákok, csuvasok, cseremiszek, vogulok, szamojédek, permiek, mordvinok, baskírok stb. Ideje lenne végre magyar 24 Sokféle 1791. Első darab. 6. 25 Uo. 11. 26 Uo. 11-12. 27 Uo. 13-14. 28 Uo 84-109., 139-141. 133
