H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Szecskó Károly: 100 éve született Sugár István
ban fagyosodtak. Berendelték a pártszékházba, ahol azzal a nevetséges váddal illették, hogy ő megállapításával támadta a rendszert. Megemlítjük, hogy az 1970-es években a Heves Megyei Népújságban Sugárnak állandó rovata volt Egri tüske címmel. Az itt közölt rövid, de találó írásokban papírra vetette a helybeli fogyatékosságokat is. Nem véletlen, hogy ezek a cikkei is kiváltották a Megyei Tanács egyik vezetőjének rosszallását, aki egy értekezleten kijelentette, hogy „ennek az embernek nincs lelkiismerete". A korabeli politikai viszonyokra jellemző, hogy szerzőjét egy időre elzárták a Heves Megyei Népújságban történő publikálás lehetőségétől. Szenvedélyes igazságszeretete arra is késztette, hogy megjegyzést tegyen a párt mindenhatóságára, a közvagyon bitorlásának eseteire, stb. Hazaszeretetének ékes bizonyítéka az is, hogy nem tudta elfogadni a nacionalista jelzőt számos esetben, mint a nemzeti jelképek használata, és egyes dalok nacionalista megbélyegzése (pl. Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország). Egerben 1987-ben ünnepelték a város török uralom alóli felszabadulásának 300. évfordulóját, amikor a várban felhúzták a nemzeti lobogót. Az ünnepség szónokának Sugár Istvánt kérték fel. Beszéde zárásaként megszólította honfitársait, hogy idegen zászló többé itt ne lobogjon! Mindezt tette akkor, amikor még a szovjet csapatok hazánkban állomásoztak. Sugár István több évtizedes szakirodalmi és ismeretterjesztő munkásságát többször is elismerték. 1976-ban megkapta a Zrínyi Emlékplakettet, 1987-ben a Pro Agria kitüntetés tulajdonosa lett. 1994-ben az Egri Várbarátok Körében végzett tevékenységéért elnyerte a Dobó István Emlékérmet. Szeretett városáért élt és dolgozott. Munkásságát Eger Város Ön- kormányzata 1994-ben díszpolgári címmel ismerte el. Széles látókörű, művelt, minden iránt érdeklődő ember volt. Nagy tudása páratlan szerénységgel ötvöződött. A fiatalokat mindig szívesen támogatta, s bevezette őket a kutatás módszertanába. Idegen volt tőle minden szakmai és emberi gőg. Számos embertársa egyéni problémája megoldásában is segített, s ezért nem várt köszönetét, elismerést. Nemcsak neves történetíró, hanem kiváló ismeretterjesztő is volt. Lebilincselő, szuggesztív előadásai élmény számba mentek és népes hallgatótábort vonzottak. Bár életének mintegy felét könyvtárakban, levéltárakban töltötte, mégsem volt szobatudós, hanem ízig-vérig közéleti ember. Élete volt a kutatás, s napi tíz-tizenöt órát is dolgozott. Nagy népszerűségnek örvendett Egerben, szerették, tisztelték az emberek. Találkozásaink során sokszor és hosszan beszélgettünk, vitatkoztunk. Ezek az alkalmak számomra mindig élményt jelentettek, mert kivételes lényeglátó képessége, logikus gondolkodása, sziporkázó humora, magas fokú kritikai érzéke, a problémák megoldására irányuló gondolatai azzá tették. Kizárólag ezer százalékosan tudott teljesíteni, élni, dolgozni. Eíiánya számomra most is pótolhatatlan! Sugár István hosszantartó betegség után 1999. július 30-án Egerben hunyt el. Földi maradványait a Hatvani temetőben helyezték örök nyugalomra, kérésének megfelelően szűk családi körben. Egy évtized múltán a Rác hóstyán utcát neveztek el róla. Életművével beírta nevét nemcsak Eger, hanem a hazai történetírás és történeti ismeret- terjesztés aranykönyvébe. 596
