H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Romsics Ignác: Közép- és/vagy Kelet-Európa? Egy definíciós vita, és ami mögötte van
Europa című munkájában pedig nemcsak Magyarországgal kezdte a kontinens országainak bemutatását, hanem neki szentelte a leghosszabb szöveget is. A királyság jelentőségéről értekezve megállapította, hogy „a magyar nemzet hatalma sokkal messzebb terjed ki, mint maga Magyarország”.* 1 2 Úgy tűnik, hogy a két fogalom nemcsak égtájakra, hanem civilizációs különbségekre is utaló használata a 16-17. század korszakos jelentőségű változásai következtében kezdett meghonosodni. A nagy földrajzi felfedezések és ezek előnyös gazdasági-társadalmi következményei az atlanti partvidéken egyfelől, az oszmán terjeszkedés és uralom okozta pusztítás Európa keleti régióiban másfelől markánsabbá és ezáltal láthatóbbá tették az addig is meglévő másságot. A gazdasági, társadalmi és kulturális különbségekhez járult a reformáció, és ennek következtében az addig egységes nyugati kereszténység kettéhasadása, valamint a keresztény univerzalizmust és szolidaritást felváltó állami partikularizmus és érdekérvényesítés mindenek fölé helyezése. A 17. század végétől politikai és ideológia szempontból Európa többé nem egy közös hit által összetartott államok közösségét, hanem egymással rivalizáló és egyre inkább szekularizálódó államok szövetségeit jelentette. A spanyol örökösödési háborút lezáró 1714-es utrechti békében ugyan még szerepel a respublica Christiana szóösszetétel, Európa biztonságát és szabadságát azonban már nem a hitnek, hanem a „hatalmi egyensúlynak” kellett biztosítani.3 Európa régiókra és zónákra osztása, amely a 18-19. századra széles körökben elterjedt, részben fejlettségi kritériumokon, részben kulturális különbségeken alapult. Minden utazó érzékelte, hogy a kontinens keleti felére jellemző ortodoxia és a nyugati felére jellemző katolicizmus és protestantizmus nemcsak vallási, hanem mentális és kulturális másságot is takar. Nyugaton a latin, Keleten a cirill és a görög abc-t használták. A romanika, gótika, reneszánsz és barokk építészet emlékei Nyugaton az állandó változásra, az ortodox világ korokon átívelő képzőművészeti uniformizáltsága a mozdulatlanságra utalt. Gazdasági és társadalmi szempontból a Nyugat iparosodottabb, urbanizáltabb és polgárosultabb, Kelet tradicionálisabb, falusiasabb és rendiesebb volt. A kérdés tehát nem ez, hanem az volt, hogy hol húzódott/húzódik a Nyugat és Kelet közötti határ, és a két részen belül milyen belső választóvonalak léteztek/léteznek? Ismeretes, hogy a 19. századi osztrák kancellár, Metternich szerint a Balkán, vagyis a modern Barbaricum a Rennwegen túl, vagyis Bécs belvárosa után kezdődött. Londonból, Párizsból vagy Amszterdamból nézvést azonban ez a határ nyilván jóval nyugatabbra, az Elbánál, sőt a Rajnánál húzódott. Magyarországon viszont előszeretettel hangoztatták, hogy Európa ott ér véget, ahol a katolikus templomok, vagyis Erdélyben, a keleti és a déli Kárpátok lábainál. A bizonytalan határok ellenére a kontinens fejlett Nyugat-Európára és fejletlen Kelet-Európára osztása széles körökben rögzült. Előbbi a civilizált, utóbbi a civilizálatlan világ szinonimájává vált. A német szellemi életben ezekben az évtizedekben terjedt Európa három zónára tagolása. Egyesek nyugati, keleti és középső övezetre, mások északi, déli és középső sávra osztották a kontinenst. E fogalmak közül a legnagyobb karriert Közép-Európa futotta be, amelynek Eszterházy Károly Egyetemen" című projekt támogatta. 1 Közli Kristó-Makk 1988.73. 2 Csukovits 2015.138-139. 3 Lukacs i.m. 2000.13. 52
