H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Barna Béla: Az Egri Újság (1894-1919) sajtótörténeti elemzése
demül tudva a lap megalapítása. Igaz, hogy az a cikk sem tanúskodott szerzője nagy emlékező tehetségéről, de az csak ephemer jellegű volt, s épen azért nem akartam cáfolásakor bővebb részletezésbe bocsátkozni, csak annyit jegyeztem meg, - miután a lap nevezett alapítója hallgatott - hogy a lapot én alapítottam s a többi nem híven előadott körülményekre csak röviden reflektáltam. Azonban most ismét kénytelen vagyok e tárgyban felszólalni, mert az Eger-ben »Az időszaki sajtó Egerben« cím alatt egy cikksorozat jelent meg, mely szerzője állítása szerint anyagot akar nyújtani Heves megye monographiájának megírásához is. Ez már nem ephemer jellegű. Ha ügyesebb toliam, több időm és kevesebb gondom volna: megírnám az Eger lap alapításának történetét biztosabb adatok, közvetlenebb források alapján. így azonban csak arra szorítkozom, hogy személyemre vonatkozó rossz akaratú, vastag tévedésen alapuló állításait helyre igazítsam. Nem tudom honnan vette a szerző cikksorozatához az adatokat? Annyit azonban mondhatok, hogy a monographia megírásához nem alkalmasak, mert nem igazak. Merészség kellett ahhoz, mondja a szerző, hogy én lapot alapítottam s szerkesztettem; de azt is mondja, hogy ez csupán üzleti híreket s hirdetéseket tartalmazott. Nem értem micsoda merészség kell ahhoz, hogy bárki is egy hirdetési lapot alapítson, vagy szerkesszen. Azonban az Egri értesítőnek amit alapítottam, s melyről szó van, szerkesztője soha nem voltam, mert azt montedegói dr. Albert Ferenc szerkesztette az én megbízásomból. Márpedig azt hiszem, hogy egy oly nevű szerkesztő üzleti híreket s hirdetéseket tartalmazó lapot nem szerkeszt. Ahhoz, hogy valaki akkori időben lapot alapítson, nem merészség, hanem erkölcsi bátorság s kitartás kellett, mert több mint fél esztendő telt belé, míg az engedélyt számos folyamodványaim után megkaptam. Hozzátehetem még, hogy senkinek akkor lapot alapítani esze ágában sem volt; nekem segédkezet senki nem nyújtott; se anyagilag se erkölcsileg senki sem támogatott. A mit tettem, saját erőmből és akaratomból tettem. Csak akkor, mikor a kiadói jogot már megkaptam, nyertem meg szerkesztőül fent nevezettet, de pártfogókról, előfizetőkről kezdetben szó sem volt. 30 előfizetővel indult meg a lap s havonkint több mint 160 frtomba került. Személyemre vonatkozólag mondja még a szerző, hogy én később felfogtam az akkori politikai áramlatok hatását városunkra és lapom ügyét üzleti ügynek tekintettem, belőle jó geschäftet akartam csinálni, azt áruba bocsátottam. A többet ígérő Pázmán Alajos lett s én alapot neki adtam el. Ilyen passzus megírásához kell merészség, kiváltba élő személyről van szó, s állításait szerző semmivel a világon nem igazolta. Erre azt felelem, hogy a lapot egyetlen fillér kárpótlás nélkül bocsátottam Pázmán úr tulajdonába. Még a címszalagokat, nyomtatványokat s minden laphoz szükséges s meglevő készletet is díjtalanul engedtem át. Pázmán úr nem volt tehát a többet ígérő, mert csak egyet ígért, hogy a lapot holtomig, - mint tiszteletpéldányt - küldeni fogja, de ez is csak ígéret maradt, mert alig pár hónapig kaptam a lapot; azóta csak akkor, ha járattam. A lapba több mint 2000forintot beléveszítettem. Egyetlen pár fogóm nsgs. Visontai Kocách László úr volt. Szerkesztőimet szerződésilegfizettem, s csak az Erdélyi József úr, miután könyvembe beletekintett s látta a lap helyzetét nem fogadott el szerkesztői díjat, mialatt a lapot az én felelősségem alatt szerkesztette. Csak mikor Pálffy neki a szerkesztői jogot meg nem adta, adtam át a lapot díjtalanul Pázmán úr birtokába. Hogy a lapot alapítottam, hogy vagyonomat belé öltem, hogy akkor virágzó üzletem miatta tönkre ment, hogy a lapot díjtalanul átengedtem, azt érdemeltem-e hogy az előbbi cikkben az alapítás érdemével mások cifrálkodtak, ezen cikkben pedig a valódi tényállást ismerő, vagy ismerni köteles Arnóthi (Szabó Ignác) úr által mint egy üzérkedő, a közügyekregescháftelő zsidó lettemfeltüntetve!? 496
