H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Barna Béla: Az Egri Újság (1894-1919) sajtótörténeti elemzése
együtt Jó idő múltán megint benyitott hozzám a cikkíró, s kért, hadd szerkessze a lapot Danteiik József. Montedegói le is köszönt. Danielik átvette a szerkesztést szinte 5OOfrt honoráriumért, a lapnak cime pedig »Egri Posta« lett."14 Az alapító leírja ezek után az Egri Posta történetét is (lásd ott), majd így zárja visszaemlékezését: „Sok száz forintomba, még több gondomba, s virágzó üzletem tönkremenetelébe került kedvelt eszmém, az Egri Értesítő megalapítása. Mindez hagyján. Megnyugvást találok abban, hogy azon szomorú időkben tehetségemhez képest segítettem én is közös ügyünkön, s hogy a lap megalapításával s fenntartásával hazafias cselekedetet míveltem. Csak azon csodálkozom, hogy a cikkíró úr (aki különben igen érdemes férfiú és sokkal nagyobb dolgokat mívelt már, mint egy vidéki lap megalapítása) olyan hűtlenül adja elő a történteket. Pedig jól tudja ő, hogy a lapot nem ők alapították, az eszme nem bennökfogamzott, a kiket említ nem pártolták, az engedélyt nem ők eszközölték ki, stb. S ha a mostani szerkesztő úr kezébe veszi az első példányokat, helyreigazíthatja a rossz emlékezettel előadott tényállást. De mivel nem tette, s Tóth István úr is felhagyta magát ékíteni az idegen toliakkal: szükségesnek véltem a való felderítésére e helyreigazító sorokat Cserő Lajos (ezelőtt Czeisler)."15 A sajtótörténeti, alapítással kapcsolatos polémia ez után sem jutott nyugvópontra. Az említett és eleddig ismert Szabó lgnác-féle sajtótörténeti visszaemlékezés16 így folytatja az Egri Értesítő történetét: A kis lap, mint újdonság is, közönségünk részéről elég kedvező fogadtatásban részesült, de a kiadó-szerkesztő csakhamar belátta, hogy az olvasó közönség egy laptól, üzleti tudósításokon s hirdetéseken kívül, másnemű szellemi táplálékot is kíván, mely óhajtásnak megfelelő kielégítésére nem érezvén elég erőt és hivatást magában: e czélból Montedegói Albert Ferencz országosán ismert csillagtudos- es egri ers.-lyceumi tanarral szövetkezett, fölkérve a t. tudóst az » Egri értesítő« szellemi részének szerkesztésére. Dr. Montedegói Albert Ferencz több tudományossággal, mint az eféle vidéki lapot megillető élénkséggel, 1861.febr. haváig szerkesztette az »Egri értesítőt«. Tény azonban, hogy szerkesztése alatt, néhány nagy figyelemre méltó czikk is jelent meg a lapocskában, kiváló hazafi munkatársak tollából, mely közlemények - bár az a nyomasztó hazai viszonyok közt csak burkoltan, de az igaz hazafiui érzelmek előtt mégis eléggé érthetően - tolmácsolták a hazánk egére 12 hosszú év óta föltornyosult nehézfellegek oszladozását, reményt keltettek az elborult s már-már kétségbeesett hazafi-kebelben egy szebb jövő hajnalának reménye iránt, buzdítást nyújtottak a csüggedőknek, s tápot az ébredni kezdő honfiúi lelkesedésnek. Az »Egri értesítő« ilyetén irányzata körül a legkiválóbb érdem kétségkívül visontai Kovách László, vámos-györki nagybirtokos, és az akkor alakult hevesmegyei gazdasági egyesület megteremtője s elnöke lelkes fáradozásait, s munkálkodását illeti meg.” Szabó Ignácnak azonban sikerült kiverni a biztosítékot újra Czeisler Lajosnál, ezért erre a sajtótörténeti visszaemlékezésre egy újabb nyílt „memorandum” született, melyet a konkurens Eger és Vidékében tett közzé a szerkesztő, s melyet forrásértéke miatt most teljes terjedelmében idézek: „Az időszaki sajtó Egerben Az Eger e című cikksorozatának némi cáfolataként, vettük s közöljük a következőket. Tisztelt szerkesztő úr! Egy dologban másodszor vagyok kénytelen e lapok hasábjain felszólalni. Először az Eger jubilálása alkalmából tettem, a mikor is a lap keletkezéséről, egyeseknek az alapítás, illetve kiadás körül szerzett érdemeiről stb. volt szó. Akkor lett másoknak ér14 Eger és Vidéke 1886. január 31. 15 Uo. 16 Arnóti (Szabó) Eger 1886.25. év£ 17-22. szám 495
