H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Berecz Anita: Az egri képviselőtestület társadalmi összetétele a dualizmus korában
helyettes, Lengyel Miklós nagyprépost is csupán kétszer került fel vagyona alapján, mindannyian a 80-as években. Tartósan csupán Stefanovszki Sándor kanonok és Jogakadémiai tanár, illetve Pánthy Endre főkáptalani nagyprépost tudta megtartani pozícióját, 1872-től 1890-es évek közepéig virilisként szerepeltek. Választás alapján legnagyobb számban kizárólag a 90-es években kaptak lehetőséget a várospolitikában részt venni, a többi években arányuk szinte jelentéktelen. Az igazgatói székben Zsendovicsot váltó Vince Alajos csupán egy hatéves ciklusban tűnt fel a választott képviselők között. Leghosszabb ideig Dutkay Pál kanonokok, Katinszky Gyula kanonokok és Érseki Tanítóképző tanára, illetve Luga László egyházmegyei áldozár tudott tagja maradni az önkormányzati közéletnek, mintegy 10-15 éven keresztül a testület soraiban találjuk őket. A képviselőtestületen belül az értelmiség mellett feltűnő arányban az iparosok képviseltették magukat. A századforduló környékén a szabadfoglalkozású értelmiség létszámában bekövetkezett arányeltolódás leginkább a vagyonuk után bejutott iparosok térnyerését eredményezte. 1872-ben a virilis iparosok létszáma 10% volt, viszont 3 év leforgása alatt már 17%-ra emelkedett az arányuk, és ugyanebben az évben volt a legnagyobb közöttük azoknak a száma is, akik választottként kerültek be (6 fő). Ezt követően létszámuk folyamatosan csökkenni kezdett, míg a 90-es évekre már csak 9 fő került be iparosként a testületbe vagyona alapján. A századfordulót követő években azonban létszámuk korábban nem látott méretűre növekedett, melynek oka már az 1895-1896-tól meginduló iparpártolási program hatása is lehet, melynek során 15 éves adómentességet kaptak az új befektetők. Ezen a jogon a vizsgált korszak elején túlnyomó többségben kovácsként, aranyművesként, szűrszabóként lehetett bejutni a képviselőtestületbe, a századforduló környékén azonban a mészárosok és a pékek dominanciája figyelhető meg. Azonban a bekerült személyek csupán egy, legfeljebb két évben tudták pozíciójukat megtartani, ez a tendencia a személyi állomány változásában is megmutatkozott, összetételük tehát erősen változó volt. A kőműves vállalkozó Stemmelvöger Rudolf vagy Burger József aranyműves tevékenysége, várossal való kapcsolata feltehetően nem volt hosszú távú, a századfordulót megelőző évtizedben ugyanis eltűntek a listákról, aminek elköltözés és a magas életkor is lehetett az oka. Emellett, az iparosok között megfigyelhető az a tendencia, hogy iparos tevékenységen belül egy j öve- delmezőbb szakmára váltott, ami egyben nagyobb esélyt is kínált a pozíció megtartásához. Örményi Antal 1872 és 1875-ben még kovácsként került a legnagyobb adófizetők sorába, a következő listán azonban már kávésként szerepelt. Az iparosok egy másik csoportja a tevékenységéből származó tőkéjét bérháztulajdonba fektette. Balkay Béla János pék, Károly János Béla mézeskalácsom Tóth Ágoston szappanos, Strausz Sándor mészáros és Kalmár Gáspár közös tulajdonként 1913-ban vásároltak egy 13 szobás, bérházként funkcionáló Széchenyi utcai ingatlant. A választott képviselők több mint egyharmadát az iparosok tették ki, arányuk kiegyensúlyozottan alakult, egy-egy mintaévben a testület fele mindvégig az iparosok köréből került ki. Leginkább a hagyományos iparban tevékenykedők voltak jelen: hentes, szabó, pék, molnár, szűcs, csizmadia - azonban a személyi állományukban végbement változás itt volt a legmagasabb. A kereskedők számának alakulása mutatta talán a legváltozatosabb tendenciát. Adófizetés útján 16-20%-uk vetette meg a lábát a testület soraiban, a virilisek egyötödét adták, és mindvégig tartották a pozíciójukat. A választottak soraiban viszonylag szerényebben alakult 483
