H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
PapJózsef: Szolgabírók és főszolgabírók a dualizmus kori Heves vármegyében
be, a fennmaradó öt fő azonban nemesi felmenőkkel rendelkezett.17 A vármegyében jelen lévő újonnan nemesített családok18, például a Graeflek ekkor még nem tudtak beemelkedni ebbe a körbe.19 Vallási tekintetben meghatározó volt a vármegye alapvetően római katolikus j ellege. 24 római katolikus és 4 ismeretlen vallású tisztviselő mellett 9 fő református volt. A református vallású járási vezetők felülreprezentáltan fordultak elő abban a dél hevesi térségben ahol a reformátusok aránya meghaladta a 3,6%-os megyei átlagot (1910). A Tiszai/ Tiszafüredi járás területén az 1890-es évek közepéig csak egy római katolikus járási vezető fordult elő. A nem ehhez a járáshoz kapcsolható további öt református járási vezetőkről elmondható, hogy egy kivétellel abban a dél hevesi térségben kaptak szerepet, ahol a reformátusok nagyobb számban éltek. Az egyéni karrierek alakulásában a felekezeti faktornak tehát legalább az 1890-es évek közepéig nagy jelentőséget lehet tulajdonítani. A tisztviselők képzettségével kapcsolatos adatok elsősorban a 19. század végéről állnak rendelkezésünkre.20 A korábbi időszakok szórt adatait is figyelembe véve, 24 fő esetében ismert a pontos előképzettség. Ok, négy kivételtől eltekintve, mind Egerben végezték jogi tanulmányaikat. Jól látható tehát, hogy a helyi elit számára az egri Érseki Jogakadémia volt a legfontosabb oktatási háttérintézmény. 1887-től pedig, alkalmazkodva a törvényi előírásokhoz, minden állást felsőfokon végzettek töltöttek be. Az egyéni életpályák vizsgálatánál fontos szerep jut az átlagos hivatalba lépési életkor meghatározásának és az attól való eltérések elemzésének. Feltételezhetjük ugyanis, hogy aki jobb kapcsolati tőkével rendelkezett, hamarabb került ugyanabba a pozícióba, és a karrierje is gyorsabb volt, mint annak, aki ezzel a kapcsolatrendszerrel nem bírt. A kapcsolati tőke ilyetén determinativ szerepét azonban nem sikerült bizonyítanom.21 Ifjabbik Majzik Viktor22 (gyorsabb karrier) és Drisnyey Béla (lassabb karrier)23 esete arra utalt, hogy a jó kapcsolat gyorsíthatta, de akár lassíthatta is az előremenetelt. Maczky Emil fia, György az apai tekintély ellenére is éppen az átlagos életkorban - 1916-ban, 34 évesen - került a Hevesi járás élére, pedig az apa 1908 és 1917 között, a járás területére eső nagyfugedi kerület képviselője volt.24 Úgy tűnik tehát, hogy a családi kapcsolatokkal rendelkező hivatalnokok karrierje inkább átlagosnak, mint attól eltérőnek volt tekinthető. Persze ez annak is következménye, hogy - mint látni fogjuk - a személyes kapcsolati tőke birtoklása maga is általános jelenségnek számított a korban. A karrierutak kategorizálásához vezető utolsó lépést annak meghatározása jelenti, hogy minek volt tekinthető a főszolgabírói poszt betöltése: az életpálya végső állomásának vagy inkább a központi vármegyei pozíciók, az országos szereplés felé segítő ugródeszkának. Önálló csoportot képez az a tizenhat hivatalnok, akik számára csupán egy közbülső lépcsőfokot jelentett az életpályán a járási vezető szerep. Közülük hatan lettek országgyűlési képviselők. Hét személy pedig alispáni pozíciót is betöltött. 1881 után (a főjegyzőből alispánná lett Zalár József kivételével) ebből a csoportból került ki a megye összes alispánja. 17 Pap 2014a. 32. 18 Halmos 1995.447-451A kérdés jelentőségéről részletesen lásd Ballabás 2013.37-46. 19 Szuromi2016. 20 MNL HML 417/9. Tisztviselők állománykönyve és Tisztviselők törzskönyve. 21 Az elemzést részletesen lásd Pap 2016.476-477. 22 Pap 201 le. 487-488. 23 201 la. 379. 24 Pap 2011b. 479-480.; Kozma 2011.480.; Fábián 2017.45-48. 467
