H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
PapJózsef: Szolgabírók és főszolgabírók a dualizmus kori Heves vármegyében
1883-ban újabb változás állt be, ekkor a hét járásból hatot alakítottak ki. Heves vármegye ezt követően a Gyöngyösi, a Hatvani, a Pétervásárai, a Hevesi, az Egri és a Tiszafüredi járásra tagolódott, ez a struktúra alapjaiban 1950-ig már nem változott. A járásokat 1870 és 1886 között vezették szolgabírók, ezt követően újra visszaállt a főszolgabírói tisztség. A hivatalok betöltőit tradicionálisan választással jelölték ki. Az ilyen általános tisztújításokra hatévente került sor. A jegyzőkönyvek tanulmányozása során azt tapasztalhatjuk, hogy a korábban oly heves küzdelmet hozó tisztújítások egyre békésebb mederben teltek. Az 1890-es évekre már alig találkozunk olyan esettel, hogy egy-egy tisztségre több jelentkező lett volna.12 Ez a jelenség egy lényeges változásra hívja fel a figyelmet, ez pedig a hivatali munka bürok- ratizálódása. 1883-ban a törvényi előírás szigorította a vármegyei alispánok, valóságos és tiszteletbeli j egyzők, szolgabírók és segédszolgabírók alkalmazásának a feltételét, kötelezővé téve számukra a jogtudományi államvizsga sikeres letételét.13 A képzettség tehát az 1880-as években már egyértelmű alkalmazási feltétellé lett.14 A választás helyét a hivatali előmenetel rendszere vette át, a vármegye bizottmánya ekkor már általában csupán a megüresedett helyek esetében élt a változtatás jogával, és a rangban az alacsonyabb személynek szavazott bizalmat. Üresedés pedig leggyakrabban halálozás vagy nyugdíjba vonulás miatt következett be. Míg a főszolgabírói címig viszonylag könnyen el lehetett jutni, addig a központi hivatalok vezető pozíciójának megszerzéséhez vagy az alispáni poszt betöltéséhez jóval jelentősebb befolyásra volt szükség. Ezt teremthette meg az országos politikában eltöltött néhány év, és az ott megszerzett kapcsolati tőke. Kormánypárti politikusként gyakran ez az út vezetett a főispáni pozíciókba. Az ellenzékiek főispánok ugyan nem lehettek, de a megyéjük alispánjai igen. A vidékről jött, hajdani főszolgabíró képviselők egy-egy ilyen beosztásért gyakran elhagyták a parlamentet. Arra nézve még nem rendelkezek pontos adatokkal, hogy ez a jelenség pontosan hány embert érintett, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy viszonylag gyakorinak tekinthető, ennek megfelelően a heves megyei országgyűlési képviselők közül is többen ezt az utat járták be.15 A fenti keretek figyelembevétele mellett 37 főt sikerült azonosítani, akik közül hat személy úgy került a vizsgálatba, hogy csupán 1870 és 1886 között volt szolgabíró, de 1886 után már nem viselt hivatalt. Közülük két főről - Horváth Lászlóról és Perlaky Zénóról - sajnos nagyon kevés adattal rendelkezünk. A 37 hivatalnok közül csupán két fő - Maczky16 Emil és György - volt biztosan polgári származású. Hám Gyula, Horváth László és Siskovich Lajos esetében valószínűsíthető, de nem bizonyított a nemesség. Tehát még a dualizmus végén is alapvetően a nemesi származásúak domináltak a főszolgabírói karban, akiknek famíliái szinte kivétel nélkül a 16-17. században szerezték a címeiket. 1918-ban a hat állás közül egyet Maczky György töltött 12 MNL HML IV-402/a 8. rsz. 431 -433.; MNL HML IV-402/a 14. rsz. 436-437. 13 CJH 1882-1883. A köztisztviselők minősítéséről. 14 Hasonló tapasztalatokról számol be Takács Tibor Nyíregyháza századfordulós hivatalviselőivel és választásaival kapcsolatban. Takács 2008.55., 2051. 15 Lásd például Kállay Zoltán főispán (1856-1914) karrierjét: 1878-ban tiszteletbeli aljegyző Szabolcs vármegyében, 1879-től a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban fogalmazó, majd 1884-től a Nagykállói járás főszolgabírója. 1887-től a nagykállói kerület szabadelvű országgyűlési képviselője. 1890. február 24-én kinevezték Heves vármegye főispánjává, mely hivatalt 1906. június 19-ig, a koalíció kormányra jutásáig töltötte be. Kovács 2011.443-444. 16 A családdal kapcsolatban részletesen lásd Fábián 2017. 466
