H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Sellyéi Diána: Eger katolikus temetői a 18. században
A kriptában jelenleg több 20. századi, betonszarkofágos temetkezés, illetve a lejárattal szemben hat darab 19. századi eleji temetkezés található. Az egyik legalsó sír a közelmúltban megrongálódott, ekkor lehetőség nyílt a benne nyugvó koporsójának és maradványainak megtekintésére. Nagy meglepetésemre a koporsón az 1 (?)74. esztendőben felirat olvasható. Ez a felfedezés valószínűleg nagyban átírja azt, amit eddig a kápolna építéstörténetéről gondoltunk. A kérdés biztos eldöntéséhez további kutatások szükségesek. (3. kép) E hat sír feliratai közül jelenleg három olvasható. Ezek közül 1832-es Nemes Remenyik Istvánná Heller Terézia sírja egy különleges Mária-monogrammal, 1811-es Lipher Mária, és 1824-as Lipher Ferenc, kelmefestő legény92 sírja. Ez utóbbiak testvérek voltak. Édesapjuk, Lipher Ferenc takácsmester,93 a hóstya egyik vezető személyisége, valószínűleg a kápolna életére is komoly befolyást gyakorolt, mivel az egyik kérvényen, melyben a helyi harangozó elmozdítását kéri a hóstya lakossága, az ő aláírása is megtalálható.94 E család jelenléte a kriptában arra utal, hogy az egyes városrészek lakossága saját vallási céljaira is használja a kápolnát, és elsősorban a helyi vezetőréteg temetkezik az egyes kriptákba, ez a réteg azonban összességében nem feltétlenül tartozott a város legfelsőbb rétegébe. A Rókus temető, mint pestistemető mítosza A közvélekedés a mai napig pestistemetőnek tartja számon a Rókus temetőt, a benne álló egyik egykori temetőkápolnát pedig„zsidókripta’-ként. Mindkét elnevezés súlyos tévedés, és a tények félremagyarázása, ezeket próbálom röviden cáfolni. Kezdjük a jóval egyszerűbbel: az ún. zsidókripta egy késő romantikus temetőkápolna, amelyet 1889-ben építtetett Lengyel Miklós nagyprépost.95 Kideríthetetlen, miért ragadt rá az épületre ez a név, zsidók sosem temetkezhettek katolikus temetőbe, így ide sem. A másik tévhitnek már van valami alapja. Egeren több pestisjárvány söpört végig a 18. század folyamán, a legnagyobb 1709-esen kívül a betegség felütötte a fejét egy nagyobb hullámban 1739-1743 között is.96 Ekkor már jóval hatékonyabb intézkedéseket foganatosítanak a városban, de még így is nagyon megugrik a halálozások száma.97 Breznay végzett számításokat a pusztítás mértékét illetően,98 azonban ezeket fenntartással kell kezelnünk. Egyrészt az 1709-es járványra nem közöl becsléseket, holott az anyakönyvi adatok, állításával ellentétben rendelkezésre állnak. Az 1739-1743-as járvány esetében nem becsüli nagymérvűnek a pusztítást, azonban figyelembe kell vennünk, hogy nem feltétlen minden esetet jegyeztek be a halotti anyakönyvbe, különösen, ha tömegsírba te- mették a holttesteket. Apestis általában jobban érinti a szegényebb, külvárosi rétegeket, élet- körülményeik miatt jobban terjed közöttük a betegség. Nekik gyakran nincs pénzük külön sírhely megváltására, így nem mindig kerülnek be ilyen zavaros időkben az anyakönyvbe. A gazdagabb elhunytak természetesen külön sírhelyet kapnak, viszont nem egy konkrét 92 EÉL Egri plébánia halotti anyakönyve 1824. június 29-i bejegyzés. 93 Lipher Ferenc sírfelirata szerint 23 évesen hunyt el, a halotti anyakönyv bejegyzése alapján visszakerestem a születését. Ekkor szerepel az apja foglalkozása: pellio (Egri plébánia keresztelési anyakönyve VI. 1789-1803. 1801. november 13-i bejegyzés). 94 EÉL Egri plébánia iratai 2023/1814. 95 Dercsényi-Voit 1972.398. 96 Breznay 1934.45-50. 97 EÉLD3343. 98 Breznay 1934.50. 445
