H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Sellyéi Diána: Eger katolikus temetői a 18. században
lépcsősora és a Szarvas tér között”.38 Temetője a településsel párhuzamosan a Délkeleti és Délnyugati fulesbástyák szélességében, a külső és belső vár közötti várárok irányában, a mai Mekcsei utca vonalában húzódott. A feltárás szerint is ez volt a korai Eger legnagyobb temetője.39 A 11. századtól a településre és a temetőre fokozatosan ráépültek a püspökség és a vár épületei. Eger középkori temetőiről a forrásaink nem igen szólnak, bár valószínűsíthetően templomok mellett helyezkedtek el Könyves Kálmán törvényeinek megfelelően. A hódoltság időszakáról sem rendelkezünk túl sok forrással, Egerről útleírások maradtak fenn, ezekben csak esetlegesen esik szó a temetőkről. Egy dolog azonban elmondható: kezdenek megjelenni a nagyobb, templomkerteket már kinövő temetők, illetve a muzulmán lakosság temetkezési helyéül szolgáló iszlám temetők, de ekkor jelenik meg a délvidéki, nagyrészt ortodox rácok külön temetője is.40 Breznay szerint az oszmán lakosságnak két temetője volt: egyik az egykori székesegyház közelében, a mai Hatvani kapu téren, egy másik pedig az Almagyar utca Vécsey-völgy felőli végén.41 A temetők története az 1687-es visszafoglalás után sokkal jobban adatolható. Anyakönyvi források 1688-tól állnak rendelkezésre,42 ezek segítségével már rendkívül pontosan feltárható a temetkezés helyzete. Ekkor három nagy sírkert van a városban: a Szent Mihály arkangyal templomhoz kapcsolódó Szent Mihály temető, a Rác kapu előtti Kisasszony temető, illetve az Almagyari kapu -avagy Makiári kapu43 - előtti Szent Rókus temető. Az első anyakönyv anyaga igen hiányos, feltűnően sok viszont a Szent Mihály temető említése, főleg 1690-től. A többi temetőbe is hasonló mennyiségű temetkezés történt valószínűleg, azonban talán már ekkor elvált a két anyakönyv. E temetők mindegyike működő temető már az anyakönyvezés kezdetekor, bár a Szent Mihály egyértelműen külön válik, 1714-ig külön anyakönyve is van, mely 1697-ben kezdődik.44 Ez utóbbi jelenség magyarázata további kutatást igényel, nem vethető el az sem, hogy ekkoriban két különálló plébánia működik a városban (egy a Szent Mihály-templomban, egy pedig valahol máshol). A Rókus temető első említése 1688-ból való,45 ekkor még közös anyakönyvben, majd a Szent Mihály anyakönyvében, ezután megint együtt anyakönyvezik a Kisasszonnyal. Az a kérdés, hogy ezt a két temetőt miért kezelik külön, és hogy miért csak két évvel később kezdik anyakönyvezni, további kutatást igényel. Kizártnak tartom, hogy az ekkor már igen népes Egernek egyeben temetője lett volna, ezt a Szent Mihály anyakönyvében szereplő 38 Kárpáti 2004.8. 39 Kárpáti 2004.13. 40 Breznay 1933.24. 41 Uo. 42 EÉL D fond 3339,3340. Egri plébánia keresztelési-házassági-halotti anyakönyve 1688-1696., ill. 1696-1723. 43 Sugár István kutatása szerint „1564-ben Almagyari kapu néven fordult elő („Porta oppidi Agriensis a parte assessionis Almagyary"), mivel a középkori Álmagyar helység területén állott. 1593-ban Magyary kapu néven szerepelt. Evlia szerint Ilidse kapunak (hévvízi kapu) nevezték a törökök, ui. ezen át vezetett az út a városból a héwizi fürdőkhöz. A hódoltság után elavulttá vált nevei felváltására a Makiári kapu nevet nyerte. Közvetlenül a város felszabadulása utáni napokban már így emlegették. A névváltozást 1695-ben egy kereszténnyé lett török így fejezte ki: »Azon kaput hittak Almagyari kapunak, mellet mostan Makiárinak neveznek.« A hirtelen névváltozás miatt gyakorta kettős névvel is találkozunk ezekben az évtizedekben: Porta Almagyari alias Maclariana dicta.'' Sugár 187-188. Álláspontjával részben értek egyet, a két elnevezés a 18. század végéig felváltva jelenik meg mind az anyakönyvi, mind az egyéb helyi egyházi és világi forrásokban. 44 EELD3340.1021-1109. 45 EÉL D 3339.397.1688. augusztus 27-i bejegyzés. 438
