H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Sellyéi Diána: Eger katolikus temetői a 18. században
ném Frick Vilniusról szóló könyvének vonatkozó fejezeteit.28 Ez utóbbi különösen érdekes a jelen kutatás szempontjából is, hiszen Egerhez hasonlóan egy sokszínű, több nemzetiségű város temetkezési szokásait kísérli meg rekonstruálni. A közelmúltban több nagyobb lélegzetvételű összefoglaló, általános mű született a témában, amelyek az eddigi munkákat összegzik, új meglátásokkal, kutatási eredményekkel gazdagítva azokat. Példának említeném Allan Kellehear kismonográfiáját,29 illetve Thomas W Laqueur nagy terjedelmű összefoglaló kötetét.30 A városok és halottaik viszonyát Chaunu után többen is górcső alá vették, nem csak francia nyelvterületen. Sennett könyvében31 általánosabban vizsgálja a kérdést, míg Friedrichs egy külön fejezetet szentel az élet és halál kérdésének.32 Kellehear33 a közegészségügyet vizsgálta a városokban, amely természetesen a temetkezés kérdését is magában foglalja. Magyarországon elsősorban az anyakönyvek feldolgozása kapcsán kerül a temetkezés és a halottak kérdése vizsgálat alá,34 illetve idevágó munka Tar Imola doktori disszertációja is.35 Jelen munkámban először röviden ismertetem az Eger városban a 18. században működő temetők előzményeit, majd részletesebben elemzem kialakulásuk, fejlődésük okait, a város életében betöltött szerepüket, ennek változásait. Röviden ismertetem a temetőkre vonatkozó korabeli szabályozásokat, ezeknek a szóban forgó helyekre tett hatását, illetve külön foglalkozom a kriptába temetkezés gyakorlatával. írásom végén röviden foglalkozni kívánok két speciális kérdéssel: valóban „pestistemető”-e a Rókus temető, illetve mennyi alapja van a nemzetiségek alapján temető-elnevezéseknek, amik egy 1787-es térképen bukkannak fel. A 18. századi egri temetők kialakulása A város területén több 10-11. századi temetkezés nyomát is megtalálták, illetve feltárták. „Az állandó településre utaló egyik legjelentősebb sírmezőt 1898-1899-ben a Szépasz- szony-völgy peremén, a mai Honfoglalás és Hétvezér utcák környékén tárta fel Bartalos Gyula. A sírokban talált leletanyag a 10. század közepére datálható, s erre utalnak a sírokban talált pénzleletek is. Az érmék 925 és 950 között kerültek forgalomba.”36 „1904-ben az Al- magyar dombon bukkantak 10. századi sírmezőre. A Lajosvárosban a Kiskanda dűlőben az 1930-as években került felszínre egy 10. vagy 11. századból származó kard. Szabó János Győző és Kovács Béla Eger-Répástetőn, a Kőporosi út mellett tártak fel 11. századi sírokat.”37 A legjelentősebb kora Árpád-kori települést és temetőt a mai Eger területén a vár dombján tárta fel Kozák Károly régész és Kárpáti János. A település és a temető csak részben volt feltárható a későbbi ráépítések miatt. A település a vár Délnyugati fiilesbástyáját valószínűleg betöltötte, és lehúzódott - Kárpáti János feltételezése szerint - „a mai Várköz 28 Frick 2013. 29 Kellehear 2007. 30 Laqueur 20 IS. 31 Sennet 1994. 32 Friedrichs 1995.114-137. 33 Kellehear 2005. 34 Példának lásd: Kovács-Veres 2014. 35 GecsénéTar2012. 36 Nagy 1978.11. 37 Uo. 12. 437
