H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Löffler Erzsébet: A kis magyar Róma - Eszterházy Károly püspök szellemi és építészeti hagyatéka
púja volt. A kerítés köveit a Rác kapunál lévő városfalszakasz lebontásából nyerték. Fazola Lénárd ekkor 3317 font rúdvasat kapott a nagykapu elkészítéséhez. A falakat Povolni János építette, a kőkockákat pedig részben Miller János, részben Adami József faragták ki.13 Eszterházy Károly nfürdőt is jelentősen átépíttette, elsősorban azért, mert fontos bevételi forrásnak tekintette, ám a fürdőépület és annak berendezései a század végére elavultak. A fürdő (az egykori Armut pasa fürdője) egy úgynevezett ilidzsa volt, melyet még a törökök építettek a hódoltság éveiben. Arnaut pasa fürdője volt a ma is működő Török Fürdő, a 17. században épült a melegvizű forrásokra. Az alapfalak ásásához 1795. január legelején fogtak hozzá, nagyon nehezítette a munkát a források minduntalan feltörő vize. Ekkor boltozták be a nyolcszögletű török medencét és a már korábban is meglévő egyik Extra-Bad mellé egy másikat is építettek. Az építkezésen a legjobb hírű mesterek dolgoztak: az építészen kívül Pliczner János kőfaragó-, Ploreczky György ács- és Fazola Lénárd lakatosmesterek. A költségek 2600 forintra rúgtak.14 1771 és 1781 között építtette meg a püspök azt a völgyzáró gátat, mely Eger várost volt hivatva a patak árvizeitől megvédeni. A városon keresztülfolyó patakocska ugyanis a heves nyári záporok idején gyakran kilépett a medréből, hatalmas károkat okozva a településen. Az uralkodó szélirány miatt a felhőszakadások Egertől északra, a Bükkben kezdődtek, és néhány óra múlva, mire a zivatarfelhők a város fölé érkeztek, a patak medre már tele volt a hegyekben leesett eső vizével. A terveket Zathureczky Sándor városi geometra készítette, a kivitelezés pedig Povolni János nevéhez fűződik. Az építmény 240 m hosszú és 3,78 m széles híd volt, mely keresztbe szelte a patakot és pillérei között két nyílás volt, melyeken csak annyi víz juthatott az Eger patak medrébe, amennyit az biztonsággal le tudott vezetni. A híd a Mária utca vonalában helyezkedett el és utolsó nyomai csak a múlt század hetvenes éveiben tűntek el teljesen. A védművet a püspök 1781. május 22-én áldotta meg az Énekek énekéből vett idézettel: „Posuerunt me custodem in vineis, vineam meam non custodivi.” (Én. 1.5.) (Szőlőt őriztettek velem, a magam szőlőjét azonban nem őriztem), mely szavakat a híd falára is felvésték. így a védmű hivatalos elnevezése is Posuerunt lett.15 Ezzel összefüggésben a püspök 1780-ban a patak szabályozására is megbízást adott Fellner Jakabnak, akinek halála után Grossmann József kapta meg a feladatot.16 Összefoglalva a püspök egri tevékenységét, biztonsággal megállapítható, hogy Eszterházy Károly valóban koncepciózusán folytatta székvárosának fejlesztését, építkezéseinek célja részben egy intézményrendszer megvalósítása volt. A püspök által létesített épületek elsősorban a kultúrát és a hitéletet szolgálták, de találhatunk köztük olyant is, amelynek funkciója a szociális gondoskodás, a lakosság jobb ellátása, vagy éppen a város védelme volt a rendszeresen fenyegető árvizekkel szemben. Úgy véljük, hogy még az egyetlen „csupán” reprezentációs funkcióval rendelkező épület, a püspöki palota sem a saját kényelmét szolgálta, hanem személyétől függetlenül a hivatalának és az egyháznak kijáró tisztelet vezérelte a püspöki palota bővítése során. Építkezései során a kor legjelesebb építészei, festői és szobrászai kaptak tőle megbízást. Eszterházy nem egyszerűen megrendelő volt, hanem igényes műértő, aki birtokában volt 13 Dercsényi-Voit 1972.321-332. 14 Dercsényi-Voit 1972.301. 15 B. Pap 1998.5. 16 Breznay 1926.44. 429
