H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kis Csaba: Eger szerepe a Rákóczi-szabadságharc külpolitikájában
míg a 7 forintos határt az ezen érték alá eső kirovások nagyobb számú előfordulása adja. Ez alapján Eger társadalmának alsóbb csoportja kb. 364 főt számlált, ami az adózók kb. %-át adja. Ez az arány a kb. 145 főből álló középső réteg esetében 26%. Mivel az elit esetében sem tekintettük kizáró tényezőnek a fennmaradó tartozást - annak nem rögzített oka miatt -, így a legalsó rétegeknél sem vettük ezt figyelembe. Igaz ugyan, hogy a középrétegek tagjai közül többen nem voltak képesek teljesíteni még a 7 forinthoz közel eső terheket sem, s emiatt joggal merülhet fel a szegényebb réteghez történő besorolásuk, ám ez megfelelő kiegészítő információk nélkül (a nem fizetés oka, késedelem ténye a törlesztés terén) véleményünk szerint indokolatlan lenne. Ebből következően tehát bizonyos fokig merevnek tűnhetnek az általunk megrajzolt kategóriák, viszont definiálásuk a rendelkezésünkre álló források alapján csupán ezen a szinten történhetett meg. A kirovás, a teljesítés, valamint a fennmaradó tartozás összesített értékei, amelyek az adatokat figyelembe véve a teljes adózó lakosságnál együttesen 81 %-os teljesítési arányt mutattak ki, mindazonáltal alkalmasnak bizonyultak a főbb nagyságrendi tényezők szemléltetésére.24 A Magyar Nemzeti Levéltár Eleves Megyei Levéltárának anyagában megtalálható 1710. évi portális adójegyzék25 minden hiányosságával együtt több tekintetben hasznos információkkal bővítette a kutatómunkánk során összegyűjtött ismeretanyagot. Aconscriptio készítői a lajstrom második oldalán pontosan rögzítették az adatfelvételi munkálatok dátumát (1710. március 6.), így konstatálhatjuk, hogy a jegyzék még abban a periódusban készült, amikor az egri vár - és vele együtt a város - a kuruc csapatok ellenőrzése alatt állt.26 Amint tanulmányunkban már utaltunk rá, a szabadságharc során egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzdő konföderáció államának vezetői számára mindvégig kardinális kérdést képezett, hogy a gazdasági stabilitás egyik legfőbb oszlopát jelentő nemesfémpénz-forgalom rendszere a háborús helyzethez képest minél teljesebb formában fennmaradjon.27 Mindez különösen a rézpénz egyre kritikusabb elértéktelenedése, illetve az 1708. augusztus 3-i tren- cséni csatavesztést követően a szabadságharc hanyatlása miatt szinte lehetetlenné vált, ám a háborús időszak során végig találkozunk olyan törekvésekkel, melyekkel ezt a gazdasági válsághelyzetet a lehetőségekhez mérten orvosolni próbálták. Az illetékesek nem véletlenül ügyeltek tehát arra, hogy a kuruc fennhatóság alatt álló területek, különösen a városok, potenciális pénzbevételi forrást jelentő lakosságát összeírják, s a rájuk kirótt adót akár katonai erővel is behajtsák - inkább kevesebb, mint több sikerrel.28 Az előbb említettek alapján, figyelembe véve, hogy a háborús helyzet mellett az 1709- ben megjelenő pestisjárvány is súlyosbította az egri lakosságra nehezedő problémákat, nem nevezhetjük meglepőnek a jegyzékben szereplő („fehérpénzben” adózni képes!) személyek rendkívül alacsony számát.29 Az összeírás anyaga ugyanis mindössze 143 adózó nevéből és a hozzájuk tartozó adatokból áll, úgymint: kivetés (impositio), teljesítés (perceptio - annak 24 Minden decuriot figyelembe véve a városi lakosság a rá kirótt 3829 forint 97 dénáros adóösszegből 3111 forint 79 dénárt teljesített (81%), a fennmaradó tartozás pedig összesen 718 forint 28 dénárra rúg a conscriptio tanúsága szerint. 25 MNL HML Eger város ir. V-1 /b/3. B. IV 31. 26 Nagy 1978.193-198.; Kis 2014.299-313. 27 Bánkúti 1991.99-117. 28 Bánkúti 1991.66-117. (különösen: 99-117.) 29 A nemesfémpénzben adózni képes személyek száma az 1703. évi 551 főről 1710-re 143 főre, tehát mintegy V4-ére csökken. 360
