H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kis Csaba: Eger szerepe a Rákóczi-szabadságharc külpolitikájában
Kis Csaba EGER VÁROS ADÓKÖTELES LAKOSSÁGA ARÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJÉN (1703-1710) A Rákóczi-szabadságharc korabeli Egert érintő kutatásaink során az eddigiekben elsősorban azokat a tényezőket vizsgáltuk meg, melyeknek köszönhetően a város a fegyveres küzdelem egyik kiemelt jelentőségű bázisaként funkcionálhatott az 1704-től 1710-ig terjedő időszakban. Háborús periódusról lévén szó, ezeket a kutatásokat alapvetően főleg hadtörténeti szempontok szerint elvégzett elemzések eredményeiként publikáltuk,* 1 így az Egert bázisvárossá tevő tényezők mögött meghúzódó komplexebb, főként gazdasági-társadalmi összetevők még nem kerültek a tudományos vizsgálódás reflektorfényébe. Primer feladatként merült fel tehát, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei, valamint Országos Levéltárában fellelhető elsődleges források és a korábbi helytörténeti szakirodalom adatainak egyeztetésével és kiaknázásával több szempontból rajzoljuk meg a korabeli városi lakosság vagyoni helyzetében, rétegződésében és összetételében végbemenő változásokat, a város társadalmi viszonyait. Mindezt azért, hogy ezáltal választ adhassunk arra a kérdésre: vajon az egri lakosság rendelkezett-e olyan gazdasági potenciállal, amely tovább erősít(h) ette a település bázisvárosi státuszát? Mivel e kérdés teljes körű megválaszolása meghaladná jelen tanulmány kereteit, így csupán a kutatás első fázisának eredményeit tartjuk fontosnak közölni: azon konzekvenciákat, melyeket az egri népességre vonatkozó 1703. és 1710. évi adó-, valamint vagyonösszeírások tanulmányozása során sikerült levonnunk. Munkánk során a bevezetőben már említett korábbi helytörténeti szakirodalom releváns fejezetei biztosítottak támpontot a korszak lokális társadalmi viszonyainak egyes jellemzőit illetően, ugyanakkor megmutatkoztak azok a legfőbb hiányosságok is, amelyek egyrészt a legtöbbször nem is hivatkozott levéltári kútfők forráskritikai feldolgozásának részlegességéből, másrészt a szakmunkák tematikai sajátosságaiból adódtak. A három, általunk citálandó helytörténeti alapmű közül az időben első, Szederkényi Nándor vármegye-monográfiájának 1893-ban megjelent kötetében2 a szabadságharc periódusának egri lakosságára nézve csupán elszórt adatokkal, a megállapítások alapját képező levéltári forrásokra pedig csupán homályos utalásokkal találkozhatunk. Mindez részben igaznak bizonyul Breznay Imre 1933/34-es helytörténeti munkájával3 kapcsolatban is. Utóbbi szerző csupán a szakirodalmi hivatkozásokat tünteti fel többé-kevésbé pontosan, ám a levéltári anyag esetében nála szintén hiányzik a forrás lelőhelyének lejegyzése. Breznay abban a tekintetben azonban mindenképpen meghaladja Szederkényit, hogy táblázatos formában, viszonylag részletesen - ám lábjegyzetek hiányában az ellenőrzés lehetőségét kizárva - közli a korabeli város lakóházainak,4 * A tanulmány megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma „AGRIA L - Az egri Dobó István Vármúzeum évkönyvének megjelentetése" (204188/00435) című nyertes pályázat tette lehetővé. 1 Kis 2014.299-313.; Kis 2015a. 175-195.; Kis 2015b. 66-75. 2 Szederkényi 1893.76-159. 3 Breznay 1934.25-288. 4 Uo. 106-107. 355
