H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Petercsák Tivadar: Legeltető gazdasági közösség az egri hóstyákon
hogy a bika akolnál összegyűlt trágyát hordják ki oda. Ezt vesszőboronával simították el, és a vakondtúrásokat is elegyengették.72 1898-tól művelésre rendszeresen haszonbérbe adták a Bikarét egy részét. 1901-ben holdjáért 25 ft-ot kaptak egy évre.73 1904-ben a Bikarétből 4 holdat műveltek, amiből egy holdat szántak bérbeadásra, a három holdat pedig lucerna maggal bevetették, hogy a bikák számára legyen takarmány. Ebben az évben három gazda mintegy fél hold földet bérelt összesen 68 forintért.74 A Bikarét melletti árokban akácfák is voltak, amelyet a pusztagazdák a legtöbbet ígérőknek rendszeresen eladták lábon, pl. 1884- ben 17 forintért.75 A bikák elhelyezésére szolgált a bikaól és a bikaakol, bikaakoly, amelyről részletek nem állapíthatók meg a dokumentumból. Az ól zsindellyel fedett volt, és 1883-ban elhatározták, hogy a falát és a tetőzetét ki kell javítani.76 1897-ben fontosnak tartották, hogy a bikaakol tűzbiztosítását mielőbb megkössék.77 Arról is gyakran döntöttek, hogy az ott összegyűlt trágya kihordásáról a pusztagazdák gondoskodjanak. Az akol mellett volt a bikák számára nélkülözhetetlen alsó kút, amelynek jó karban tartása is a pusztabírók feladata volt.78 A bikák takarmányát egy szénatartóban tárolták, amelyet 1843-ban két fertálymester gazda, Szalóki Pál és Visontai József építtetett, és a jegyzőkönyvekben „széna magazin - ként említik. 1892-ben döntöttek a fenekének a kideszkázásáról.79 A bikák takarmányozása során arra is volt példa, hogy ellátásra bérbe adták valakinek. 1870-ben Varga Pál vállalta, hogy december 1-től hat hónapon át havi 20 forintért elvállalja a két bika tartását elegendő és jó minőségű szénával.80 A tehenek megtermékenyítése, zfolyattatás abikaakolnál történt, és az 1901. december 26-i gyűlésen fontosnak tartották megszabni, hogy egy tehenet csak egy bika folyathat meg. Előírták, hogy a pusztagazdák tudassák ezt a csordással, aki ha ez ellen vét, büntetendő lesz. A következő év elején a pusztagazda házánál tartott gazdasági gyűlés kiegészítésül arról határozott, hogy az apaállat egy tehenet csak kétszer folyathat meg, és ezen túl „több bikát egy tehénnek nem szabad használni":81 82 A pusztagazdaság rendelkezett egy csordás lakkal is, amire a Hatvani II. negyed pusztabírója, Gaál Mihály házánál 1892. március 6-án tartott gyűlés jegyzőkönyvéből következtethetünk. Itt napirendként szerepelt a csordás lak kiépítése, de megállapították, „mint hogy a régi által a gazda közönségre semmiféle kár nem származott, s így a csordás lak építés szükségefenn nem forogván, a gazda közönség a régi állapotát egy hangúlag elfogadta”.92 Egy cselédház építése 1901 -ben is felvetődött, amikor egy bizottságot megbíztak azzal, hogy keressék fel ez ügyben a város gazdasági felügyelőjét, és vizsgálják felül a bikaakol állapotát.83 Korábban már volt szó arról, hogy a pásztorok kötelességévé tették a legelőn található tövisek kiirtását. 1882-ben azzal is próbálkoztak, hogy a pusztagazdák doboltassák ki a tövis 72 Uo. 85., 118. 73 Uo. 151. 74 Uo. 164,166. 75 Uo. 91-92. 76 Uo. 75. 77 Uo. 143-144. 78 Uo. 91-92. 79 Uo. 4-5,123. 80 Uo. 39. 81 Uo. 154. 82 Uo. 123. 83 Uo. 154. 33
