H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kozári József - Vízi Sándor: A diktátor halála
Ma sem tudni."6 Ugyanakkor a jeles művész néhány, személyét érintő, Sztálin temetésével kapcsolatos legendát is megcáfol: „francia újságírók elterjesztették, hogy »játszottam Sztálin temetésén« - ez igaz, játszottam -, »és szándékosan egy hosszú Bach-fúgát választottam a diktátor elleni tiltakozásul«. Ugyan hogy választhattam volna bármit is, amikor a Kulturális Minisztérium különbizottsága állította össze a programot, és minden jelen lévő művésznek nyilvánvalóan ehhez kellett tartania magát? Állítólag »a közönség kifütyült engem«. De miféle közönség fütyülhetett volna Sztálin temetésén? A ravatal az Oszlopcsarnokban állt, amelyet zsúfolásig megtöltöttek a hivatalos személyiségek. Az újságírók szerint megtagadtam, hogy félbeszakítsam Bachot - »Bachot nem szakítjuk félbe!« kiáltottam állítólag-, a rendőrség elvonszolt a zongorától, és megfenyegettek, hogy agyonlőnek...! Valójában egy mélyedésben ültem, körülöttem a zenekar, és nem is igazi zongorán játszottam, hanem egy szörnyű kispianínón, és egyébként Beethoven Pathétique-jének második tételét. Olyan szorosan voltunk, hogy senki nem tudott volna kivonszolni onnan. Mindenesetre játszani kellett, és ez nagyon visszataszító volt számomra. Ráadásul az egész nagyon kényelmetlen volt, mert borzalmas huzatban ültünk. Valaki meg is halt a csatlós országok vezetői közül, hacsak nem megölték. (...) Egy cseh, Klement Gottwaldnak hívták.”7 Jevtusenko - szovjet költő - a Trubnaja téren a tömegben állva követte az eseményeket. A sűrűn egymáshoz tapadó testek hulláma először egy közlekedési tábla rúdjához szorította, s hallani vélte a tábla és az ő teste közé szorult fiatal lány törött csontjainak ropogását, majd tovább sodródva emberi testeken gázolt át. Életét magas termetének köszönhette, ami megóvta az eleséstől, mert az alacsonyabbakat egyszerűen eltaposták. Az egyik oszlopnál egy ember állt széttárt karral, mint akit keresztre feszítettek, halálra préselve, de akkora volt a tömeg, hogy a halott állva maradt. Akit a fal mellé, lámpaoszlophoz, vagy az utat szegélyező valamelyik katonai teherautóhoz sodortak, szintén eltaposták. Sztálin halála tehát nem kevésbé volt borzalmas, mint élete, mondhatnánk méltó volt főtitkári tevékenységéhez, s bár nagyon sokan mélyen gyászolták, a szovjet önkény által sújtott milliók lassan fellélegezhettek. A szabadulás reménye csillant meg a szovjet munkatáborok lakói, a Lubjanka - a szovjet politikai rendőrség központja - börtöneinek foglyai, valamint a készülőben lévő orvos per letartóztatottjai előtt. De megkönnyebbülhettek a föld országainak népei is, hiszen, ha hinni lehet az újabb kutatási eredményeknek, Sztálin az USA-val megvívandó fegyveres konfliktusra készült. Jó néhány történész szerint Sztálin életének utolsó éve nagyobb veszélyt rejtett magában az emberiségre, mint a kubai rakéta- válság. Halála tehát, amely számára és feltétlen hívei számára tragédia, az emberiség szerencséje is volt egyben. Nagyon ellentmondásos személyisége rengeteg legendát hívott életre életéről és haláláról egyaránt. Már életében megistenült. Alakja még a népmesékbe is befurakodott. Mint egy nanáj népmese regéli, hősének erejével nem mérheti össze magát senki. Szeme mindent lát, ami a földön történik; fülébe minden eljut, amit a népek beszélnek; minden az eszében van, amit az emberek gondolnak; szíve befogadja minden ember örömét és bánatát; gondolatai mélyek, akár a feneketlen óceán; hangját mindenki hallja, aki a földön él. O a földön a leghatalmasabb. Ez a hős nem más, mint JoszifViszárjonovics Sztálin, a „népek vezére”, aki a felkelő napot is irányítja. Sőt, egy hanti mese szerint ő maga a Nap: „Magasan áll áfák ko6 Richter2003. http://beszelo.c3.hu [utolsó letöltés: 201208.30.14:31] 7 Uo. 335
