H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kozári József - Vízi Sándor: A diktátor halála
rónája felett a Nap, mert a fényes Nap sugarai hozzánk, északra is elhatolnak. Ez a Nap: Sztálin.”8 Vannak kortársak azonban, akiknek emlékezetében némiképp másképpen él: „Sztálin itt, Sztálin ott, Sztálin mindenütt. Az ember nem mehet ki a konyhába, nem ülhet a bilire, vagy ebédelni, hogy Sztálin ne nyomuljon utána. Befészkelte magát az emberek beleibe, a leikébe, az agyába, vele van tele minden lyuk, ott lohol az ember sarkában, befurakodik a leikébe, bebújik a takarója alá, üldözi az emlékeiben és az álmaiban.” A GULAG, az Állami Láger Főhatóság, vagyis a távol-keleti és szibériai munkatáborok lakói sem a legdicsőbb jelzőkkel illették, amikor csak a Nagy Emberevőként emlegették egymás között. A Javítómunka-táborok Főigazgatósága 1930 áprilisában jött létre, s a táborrendszer a sztálini időkben gyorsan növekedett. 1931-ben kétszázezer, 1935-ben egy millió, 1937- ben egyesek szerint nyolc millió, de a legszerényebb becslések alapján is legalább kétmillió fogoly, a köztörvényes bűnözők mellett a cári Oroszország nemessége, értelmiségiek, parasztok, munkások, nemritkán a kommunizmus fanatikus hívei - akik kisebb bűncselekmények, vagy koholt vádak miatt, esetleg rosszakarójuk feljelentése okán kerültek rabsorsra — senyvedt az alig elviselhető lágervilágban jó néhány szovjet felső vezető és katonai parancsnok társaságában. A rabok napi 10-12 órán át rendkívül kemény fizikai munkát végeztek. Fő feladatuk a bányászat, út-, vasútépítés, illetve fakitermelés volt. Az óriási termelési irányszámokkal, az őrök brutalitása által, az éhezéssel és a rossz időjárás viszontagságaival sújtott táborlakók között a halálozási arány sok táborban a 80%-ot is elérte. A szörnyű körülmények érzékeiket eltompították, habár nem teljesen. Ösztöneik néha úrrá lettek rajtuk, mint az a tajseti lágerlakókkal történt 1952-ben Dancig Szergejevics Baldajev beszámolója alapján. Az őrség a napi munka után három női brigádot, 140-150 embert kísért a lágerbe. Ugyanebben az időben tértek vissza egy építkezésről a férfiak is. Ők kétszázan voltak. Csak egy vasúti sín választotta el őket egymástól, melyen éppen egy hosszú szerelvény haladt. A vonat elhaladtával a nők és a férfiak mintegy vezényszóra, kitárt karokkal rohantak egymás felé. A nők íutás közben dobálták le magukról a ruhát, a férfiak futás közben gombolták ki a nadrágjukat. A vadul összeölelkező párok szinte egyszerre földre vetették magukat. A teljesen megzavarodott őrség, lehettek vagy 15-en, 20-an, megpróbálta szétválasztani a párokat. Vezényszavukra - „Menetoszlopban sorakozó!” -, figyelmeztető lövéseikre azonban az extázisbán lévő szerelmesek rá se hederítettek! Nem tehettek mást, mint hogy körbevették a párokat, és türelmesen megvárták, míg véget ért a viharos szeretkezés. Aztán úgy fél óra múlva, mikor már valamennyien elrendezték ruháikat és beálltak a sorba, csókokat dobtak egymásnak, örömükben sírtak, mosolyogtak, nevettek, és mindannyian nagyon boldogok voltak... Csak 40-50 férfinak nem jutott nő, de az asszonyok végül őket is megölelgették. A lágerparancsnokság pedig az őrség vezetőit „kollektív pároztatás engedélyezése miatt” keményen megbüntette. A fenti történet talán még jobban kiemeli a táborrendszer embertelen jellegét.9 A csalhatatlan és tökéletes vezér megingathatatlanul állt a Szovjetunió hajójának kormányánál, és a legkisebb kétsége sem volt afelől, hogy vértengerben fuldokló kormányzása az 8 Garami 1999.http://epa.oszk.hu/00800/00804/00049/index.htm [utolsó letöltés: 2012.08.30.17:15] 9 Kovács-Sztrés é.n. Forrás: http://beszelo.c3.hu/ cikkek/%E2%80%9Eez-a-rendszer-az-ember-teljes- megalazasara-epult%E2%80%A6%E2%80%9D [utolsó letöltés: 2017.01.05.20:19] 336
