H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Petercsák Tivadar: Legeltető gazdasági közösség az egri hóstyákon
problémákkal, és a káptalani földeken okozott kár miatt új pásztort fogadtak, aki vállalta, hogy a régi csordás által okozott kárt, 1 ft. 20 kr-t megfizeti.61 Az is előfordult, hogy évközben javítottak a pásztor fizetésén, pl. 1874. május 3-án elfogadták Veres Ferenc kondás panaszát, miszerint a szegődött béréből, a sertésenként 54-ből meg nem élhet, és a bérét 70 kr-ra emelték darabonként.62 A pásztorok névsorában szereplő Mártonyi József 1901-1904 között volt csordás, aki olyan jól végezhette a munkáját, hogy kitüntető érmet kapott. Ezt az 1903. február 1 -i gyűlésben mutatták be a tagságnak, és a csordás „a gazdaság által szintén elismerésben részesült".63 A pusztagazdaság ingatlanokkal és ingóságokkal is rendelkezett. A szarvasmarha állomány tenyésztése érdekében szükség volt bikák tartására és folyamatos cseréjére. Ez a téma az 1880-as években gyakran szerepelt a gyűléseken. 1883. május 4-én úgy határoztak, hogy az egri országos vásáron a két fertály részére bikát vásárolnak. Ennek lebonyolításával négy gazdából, a két pusztagazdából és a két fertálymesterből álló bizottságot bízták meg.64 1884. november 2-án úgy határoztak, hogy a takarmány három bika részére nem elegendő, ezért a „nehézkes öregebb Miklós nevezetű bika” eladandó. Utasították a pusztagazdákat, hogy ezt a szándékot jelentsék be a városi gazdasági felügyelőnek, és a hírlapban is meghirdessék. Az eladás sikerült, mert november 25-én Rab János mészáros 145 forintért megvette a bikát.65 Még ez év decemberében megállapították, hogy a Samu nevű bika „nem kielégítő”. Új bika vételéhez id. Kelemen Ignác elnöklete alatt egy öttagú bizottságot jelöltek ki. Fia megveszik az új bikát, a Samut a januári vásáron el kell adni. Erről az ügyről is értesítik a városi gazdasági felügyelőt.66 Az 1886. áprilisi gyűlés foglalkozott a „meghibázott bika” eladásával és helyébe egészséges bika vásárlásával. Ezzel megbízták a két puszta gazdát és két tagot.67 Úgy tűnik, hogy ekkoriban két bikával rendelkezett a pusztagazdaság, mivel 1891 novemberében egy harmadik vásárlásáról döntöttek.68 1895-ben, 1897-ben is téma volt egy-egy bika fiatalabbra cserélése, 1898-ban pedig a két öregebb bika eladása.69 Csak egyszer, 1904 februárjában írtak a jegyzőkönyvben tenyészkan beszerzéséről, amivel a két pusztagazdát bízták meg. Mivel nincs elegendő pénze a gazdaságnak, legjobbnak tartották a kan haszonbérbe vételét.70 A pusztagazdák feladata volt a bikák takarmányának biztosítása is. Erre elsősorban a Bikarét szénája szolgált, de a takarmánnyal mindig gond volt, és a pusztagazdákat gyakran bízták meg a takarmány pótlásával. 1887-ben úgy döntöttek, hogy a Bikarét felét szántsák fel, és adják ki haszonbérbe. 1890-ben arra utasították a pusztabírókat, hogy a Bikarétből felszántott földbe vetéshez 50 kg lucernamagot és 9 köböl bükkönyös zabot vegyenek. 1897- ben is bükkönnyel és lucernával vetettékbe a bikaföldet.71 A Bikarét egy részének művelésbe vételekor szükség volt a terület trágyázására, ezért 1891. január 11-én úgy határoztak, 61 Uo. 85-88. 62 Uo. 49. 63 Uo. 160. 64 Uo. 76. 65 Uo. 85-88. 66 Uo. 91-92. 67 Uo. 99. 68 Uo. 121. 69 Uo. 135-136,143-144,147. 70 Uo. 163. 71 Uo. 104,114-115,143-144. 32
