H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Makai János: Templom vagy múzeum? Andrej fejedelem földi maradványainak sorsáról

ebben a formában látható.10 A később hozzátoldott épületek azonban rontják az összhatást.

A székesegyház a Rurik-dinasztia északkeleti ágának temetkezési helye lett Andrej Bogoljubszkij temetését követően itt helyezték végső nyugalomra például húgát, Olgát, az egyik halicsi fejedelem elűzött feleségét és fentebb már említett öccsét, Vszevolodot (l 176-1212).11 Vszevolod fiának és utódának, Jurijnak (1212-1216,1218-1238) az esete azért is érdekes, mert 1238-ban ő kényszerült felvenni a harcot a tatárokkal. Elhagyta Vlagyimir városát, katonákat gyűjtött, megütközött az ellenséggel, de vereséget szenvedett, és a csatában maga is elesett. Ezalatt a tatárok elfoglalták Vlagyimirt. A fejedelmi család és a lakosság egy része az Uszpenszkij-székesegyházba menekült, de ott sem volt biztonságban. A tatárok betörték az épület kapuját, majd tüzet raktak benne. A kétségbeesett emberekkel részben a füst, részben az ellenséges fegyverek végeztek. A győztesek kirabolták, de nem pusztították el a székesegyházat. Ezt az is bizonyítja, hogy a következő évben Jurij földi maradványait áthozták Rosztovból, és itt temették el.12 Úgy tűnik, a hódítók 1238-ban a templom nyugati részén, közvetlenül a karzat alatt gyújtottak tüzet. A magas hőmérséklet és a füst miatt helyenként lepattogzott, helyenként megsötétedett, összekormozódott falfestményt 170 évig nem állították helyre. Itt a hagyomány szerint az utolsó ítélet témáját ábrázoló freskónak kellett a falat díszítenie.13

A templom története a következő századokban is érdekesen alakult. 1395-ben a székesegyháznak meg kellett válnia legféltettebb ereklyéjétől, a Vlagyimiri Istenanya-ikontól. Ezt a csodatevőként tisztelt kegytárgyat Andrej Bogoljubszkij uralma óta a főtemplomban őrizték. 1395-ben azonban a hírhedt mongol hódító, Timur Lenk hadai megindultak az orosz határok felé. Moszkva szinte megtelt a menekülőkkel. A kilátástalan helyzetben I. Vaszilij nagyfejedelem Kiprian metropolita tanácsára Vlagyimirból Moszkvába vitette az Istenanya-ikont. Vlagyimir lakossága a szentképet szomorú, ünnepélyes menettel kísérte messze a város határán túl, a moszkvai úton is.14

Az Uszpenszkij-székesegyház falai dacoltak a múló idővel, a falfestmények azonban még a 15. század elején is az 1238. évi tragédia nyomait viselték. 1408-ban I. Vaszilij nagyfejedelem (1389-1425) utasítására Moszkvából műhelytársaival együtt két híres festő, Danyiil Csornij és Andrej Rubljov érkezett Vlagyimirba. A főtemplom régi freskóinak egy részét ugyan meghagyták, de alapvetően új festményeket készítettek. A falakon Danyiil legsikerültebb munkája a szentek paradicsomba való menetét ábrázolta. Rubljov legkedveltebb kompozíciós formája a tökéletességet asszociáló kör volt. Az egyik leghíresebb freskón, a főhajó Utolsó ítélet-jelenetén Krisztus alakját ugyancsak egy körbe foglalta. A szokatlanul nagy méretű ikonosztáz egyes ikonjait szintén Andrej Rubljov festette.15

Abban az évben, amikor Danyiil Csornij és Andrej Rubljov az Uszpenszkij-székesegy- házban dolgozott, az északkeleti területeket ismét nagy csapás sújtotta. I. Vaszilij nagyfejedelem ugyan engedelmesen tűrte az Arany Horda fennhatóságát, Edigej tatár kán - a rivális

10 A Vszevolod fejedelemsége alatt zajlott munkálatokhoz: Voronyin 1961.150. Voronyin-Danyilova-Korosztyin 1983.27-28.; Az átépített Uszpenszkij-székesegyház alaprajza Vagnyer-Vladisevszkaja 1993.76. (58. ábra).

11 PSZRL.T. 1.389,437.

12 Uo. 461-468.

13 Szergejev 1987.195,197.

14 Uo. 109.

15 Rúzsa 1998.121,123. György-Neményi 1973.11., 51 — 108.

323