H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
P Szalay Emőke: Kerámiák a református egyház liturgikus edénykészletében. Az Egervölgyi Református Egyházmegye gyülekezeteinek kerámia edényei
A négy kancsó díszítményének szerkezete megegyezik, a fentebb említett kettős vonalak határolják a középső díszített sávot. A minta virágos ág, amely a legkorábbi, 1688-as kanoson egyenes szárú, szimmetrikusan emelkedő virágokkal és levelekkel, míg a másik háromnál féloldalasán hajló ágak hordozzák a virágokat és a leveleket. A színek közül az átányi kannán hiányzik a nedvzöld, amely a levelek színezését adja. A hasonlóságok között ki kell emelni az ötszirmú virágokat, amelyek feltűnő azonosságot mutatnak a három példányon. A tárgyak stíluskritikai összehasonlítása mellett írásos források adatai lehetnek segítségünkre az edények eredetével kapcsolatban. Mivel ebből a korai időszakból nem maradtak fenn az egyházközségnek jegyzőkönyvei, amelyek esetleg adatokat rögzítettek volna az ajándékozással kapcsolatban, itt is csak felvetéseink lehetnek. Amennyiben a készítés helyét keressük, a hasonló felsorolt edények nem adnak sok támpontot. Az 1690-es edényt felvidékinek, Pozsony, Nyitra, Trencsén környékinek jegyzik annak alapján, hogy lelőhelye Eperjes volt. Következő kérdés, hogyan kerülhetett az átányi gyülekezetbe ez a habán kancsó. A gyülekezetbe kerülésről nincs adatunk, ugyanis az 1693-as évszám csak a készítési időt árulja el, ami sok esetben nem egyezik az ajándékozás idejével, ez ugyanis történhetett évekkel, sokszor évtizedekkel később is. Az ajándékozókkal kapcsolatban is csak feltevéseink lehetnek. Átány a reformáció magyarországi elterjedése során a 16. század közepétől kezdődően református vallá- sú település. A 17. század közepén nemesi községnek nevezik, ahol armalista nemesek is laktak, a század végén pedig a Vay család birtoka volt. A habán edények jelenlétét korábban a főnemesi udvarok asztali edényei között jelölték, újabban már felvetik, hogy talán inkább a középrétegek asztalát díszíthették. De figyelembe vehetjük Vida Gabriella újabb felvetését, aki szerint a 17. század végén kisnemesek végrendeleteikben is említenek újkeresztény korsókat. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a habán termékek esetleg az eddig vélt időpontnál korábban kerülhettek köznépi használatba.6 Mivel a Vay család tagjai, akik később Rákóczi fejedelem hívei voltak, a református vallást követték, felvethetjük, hogy talán a család egyik tagja adományozhatta a vizsgált kancsót a református templomnak. Az átányi templomi edények közötti megjelenése esetleg Vida Gabriella feltételezésének bizonyítéka lehet. (1. kép) 6 Vida 2008.165. 252 1. kép Habán keresztelőkancsó, 1693 - Átány (fotó: Winter Erzsébet)
