H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
P Szalay Emőke: Kerámiák a református egyház liturgikus edénykészletében. Az Egervölgyi Református Egyházmegye gyülekezeteinek kerámia edényei
A református egyházban az úrvacsoraosztás után a másik sákramentum a keresztelés volt. Ezek tekintetében még annyi rendelkezést sem fogalmaztak meg a zsinati határozatok, mint az úrvacsorái edényekre vonatkozóan. A keresztelés előírása kancsót vagy kannát emlit. A forrásokból kitűnően olykor összetartozó együttes, keresztelőkancsó és tál alkotja a keresztelés felszerelési tárgyait. Az esetek nagyobb részében azonban nem volt ilyen kapcsolat a két edény között, anyaguk is eltérő volt. Az átányi kancsót viszonylag kis méretéből következően valószínűleg nem úrvacsorái borosedényként használták, inkább keresztelőedény lehetett. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy jelenlegi tudásunk alapján az átányi edény sem hoz újat a csoport eredetének kérdéséhez, jellegzetességei csak arra elegendőek, hogy a bemutatott csoporthoz kapcsoljuk, de egyelőre nem visz közelebb a készítési hely meghatározásához.7 Telkibányai porcelán úrasztali boroskancsó A következő templomi edény-típus, amelynek alapanyaga lehet kerámia, az úrasztali boroskanna, boroskorsó. Aporoszlóigyülekezet 1856-os évszámmal ellátott szürkészöld színű úrvacsorái korsója a kerámiafélék legértékesebb anyagából, porcelánból készült. Értékét emeli, hogy magyar gyártmány. A magyar porcelángyártás megindítása Bretzenheim Ferdinánd nevéhez fűződik. A regéd és telkibányai porcelán megnevezés egyaránt ismert a korai termékekre. Ennek magyarázata, hogy mindkét nevet használták gyári jegyként. Regéc az uradalom neve volt, amelynek egyik falujában, Telkibányán létesült a porcelángyár. A hercegi alapítású gyárban kiemelkedő díszítésű darabok mellett mindennapi szükségletet kielégítő, szerényebb edények is készültek. Ezeknek az ismert porcelánfehérrel szemben az anyagszínük általában enyhén zöldesszürke, díszítésűk többnyire zölddel vagy kékkel készült szerény petrezselyem, szőlőlevél minta.8 Itteni készítésű porcelán kancsók viszonylag kis számban ismertek. A leginkább adott területen, ahol a gyár működött, a Zempléni Református Egyházmegyében lévő több mint 70 gyülekezet között csak három őriz napjainkban telkibányai, regéci gyártmányt. Az erdőhorváti gyülekezet edénye feltehetően az 1840-es évek végén készült, a másik kettő 1863-as ajándékozási évszámmal ellátott, időben közöttük helyezkedik el az 1856-os poroszlói edény.9 A poroszlói kancsó fokozatosan öblösödő teste magas, viszonylag szűk nyakban folytatódik, amelyen kis háromszög alakú kiöntőcsőr áll ki. Szájpereme függőlegesen álló, kialakítása mutatja, hogy eredetileg ráilleszkedő fedéllel ellátott volt. Füle rövid, íveken hajló. Díszítése zöld és kék színű, mindkettő az ilyen típusú edényeken j ellegzetes. Az öbölnek a füllel szemközti részén dús leveles ág emelkedik, majd hajlik a fül irányába. A levelek hármas tagolásúak, szamócalevélre hasonlítanak. A levelek között egyik oldalon kalászok állnak, a másik oldalon két-kék szőlőfürt. Az 1840-es évektől kezdődően több úrvacsorái edényen jelenik meg a szőlőfürt levelekkel, de ezeken még a levelek inkább szőlőlevélszerűek, nem 7 Boroskancsó. Fajansz, ónmázzal, kék, zöld, sárga és barna színnel festve. Kerek talpú, körte testű, széles nyakú, egyenes szájú. Füle a nyak közepéről indul. Díszítés: derekán és nyakán két csík, közöttük virágos ág levelekkel, kacsokkal. Felirata: a fül két oldalán„I6-91 ".Jelzés nélkül. Készült: 1691. Méretek: talp átm.: 11 cm,szájátm.: 13cm, m.:28cm. TIREK Egyházművészeti Múzeum Ltsz.: F. 1904.1. 8 Lásd részletesebben P. Szalay 2012a. 128-129. 9 P. Szalay 2010b. 78,302. és 401. kép. 253
