H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
P Szalay Emőke: Kerámiák a református egyház liturgikus edénykészletében. Az Egervölgyi Református Egyházmegye gyülekezeteinek kerámia edényei
Úrasztali borospohár A református úrvacsoraosztás során a hívek két szín alatt áldoznak, részesülnek a Krisztus testét jelképező kenyérből és a vérére utaló borból. A katolikus miseáldozat liturgikus edényei közül a református úrvacsoraosztás során használják, mint legszentebb edényt, a borospoharat, amely a legtöbb gyülekezetben ezüstből készült ötvösmunka. Számos 16-17. századi ötvöstárgyat őriznek az egyházközségek. A kor jellegzetes pohár és kehelyformái mellett akadnak még a reformáció előtti évszázadokból fennmaradt gótikus darabok is. Kenyérosztó tál A következő edényforma a kenyérosztó tál vagy tányér. A református úrvacsoraosztás során kenyérszeletek és belőlük tört falatok jelképezik Krisztus testét. Ezekhez nagyobb felületű tartóedény szükségeltetik, mint a katolikus misekehely tartozékaként ismert kisméretű lapos tányérka, az un. patena. Ezért a kenyérosztó tányérok jobbára rendes asztali edény méretűek, anyaguk leggyakrabban ezüst vagy ón. Úrasztali boroskanna Mint fentebb szó volt róla, az úrvacsoraosztás alkalmából minden református hívő részesül a borból, ezért a református egyház úrasztali edényei között a kisméretű katolikus misekan- csócskák helyett megjelenik egy nagyobb méretű bortartó edény, amelyet úrasztali boroskannának neveznek. A 17-18. században általánosan elterjedt az ónkanna, ezüstből drágasága miatt kevés készült. Onkanna szinte minden gyülekezetben található, a nagyobb lélekszámúnkban általában magasabb a számuk, nem ritka, hogy hét-nyolc darabot is őriznek. Az úrasztali borospohár, a kenyérosztó tál, az úrasztali boroskanna minden esetben az úrvacsoraosztásra előkészített un. megterített úrasztalán áll.3 Úrvacsorái boroskanna A református liturgiában az idők folyamán egy új abb edényforma is megjelent, egy nagyobb méretű boros edény. Ezen típus legkorábbi fennmaradt darabjait a 18. századból ismerjük, jelenleg nem tudjuk, hogy korábban voltak-e használatban ilyen nagyméretű kannák. Eredetükkel kapcsolatban felvethető, hogy a 18. század második felében már bizonyos jelenlétük esetleg összefüggésben lehet a bekövetkező népességszaporodással. Ekkor az úrvacsorázó hívek nagy száma következtében már nem bizonyult elegendőnek az úrasztalára helyezett ónkannákban lévő bor, ezért szükségessé vált nagyobb méretű bortartó edény használata. Az úrvacsorái kannák feltehetően jelentős méretük miatt - 35-40 cm-es magasságot is elértek - nem kerültek fel az úr asztalára, hanem melléjük helyezték őket. Az úrvacsora osztás során ezekből öntötték a bort az úrasztalán álló kisebb kannákba. Az úrvacsorái kannák anyagukat tekintve olykor fémből készültek. Ismerünk néhány ónból készült nagyméretű példányt Békés megyéből, a Kiskunságból, a Bánáti Egyházmegyéből. 3 1995 óta folyik a református egyház emlékanyagának felmérése. A több mint két évtizedes kutatást az elindító Magyar Református Egyház Zsinata után az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatása tette lehetővé. A Tisznáninneni Református Egyházkerület négy egyházmegyéjében az összes református gyülekezetben, több mint 330 egyházközségben fényképeztem le és mértem fel a templomi edényeket az OTKA 68849. sz. Egyházi műkincsek felmérése a Kárpát-medencében c. pályázati támogatás segítségével. A kutatást azóta is folytatjuk, jelenleg a 109852. sz. OTKA és a 116.131 sz. NKFI pályázat Egyházi emlékek felmérése a Kárpát-medencében címmel. 250
