H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
P Szalay Emőke: Kerámiák a református egyház liturgikus edénykészletében. Az Egervölgyi Református Egyházmegye gyülekezeteinek kerámia edényei
Készülhettek az ebben a korban kedvelt vörösrézből, de többnyire kerámiaedények voltak. Az 1562-es debreceni-egervölgyi zsinat rendelkezéseiben az úrasztali edények anyagának felsorolásai között szerepel a cserép is, ami alatt bizonyára nemcsak a hagyományos fazekastermékeket, hanem feltehetően minden más, agyagból készült kerámia összefoglaló fogalmát értette a zsinat tanácskozó testületé. A 17-18. századtól kezdődően találkozunk kerámiaedényekkel a református gyülekezetek fennmaradt emlékanyagában. Keresztelő edények Az úrvacsora edényei mellett a református egyház további liturgikus tárgyai a keresztelő edények, a kancsó és tál Anyaguk bármi lehetett. Az évszázadok során gyakori a különféle kerámiaedény, de mellettük fémből készültek is fennmaradtak. A korábbi időkből, főként a 18. századból jelentős számban ismertek a kis boroskanna méretű ónkannák, a kávés, tejszínes kancsók. A 19. század végén összetartozó keresztelőkancsó és tál együttesekkel találkozunk, ezek a készletek más felekezeteknél - római katolikusoknál, görögkatolikusoknál - is elterjedtek voltak. Napjainkban fellehető kerámiából készült templomi edények az Egervölgyi Egyházmegyében Habán kancsó Mint fentebb említettük, nem véletlen, hogy az úrvacsorái és keresztelő edények között számos kerámiaváltozatot találunk. Ezek közül elsőként a legkorábbi un. habán edényeket említjük. A magyarországi kerámiaművészet egyik sajátos ága a habán vagy újkeresztény kerámia, amelynek emlékei a 17-18. századból maradtak fenn. Ekkor még nem habán névvel illették őket, újkeresztyén volt az elnevezésük, a habán nevet csak két évszázaddal később, a 18. század második felében kezdték alkalmazni rájuk. A 19. század második felében fordult a figyelem a habán vagy újkeresztény edények felé, amelyeket ekkor magyar termékeknek tartottak. Az azóta eltelt időben fokozatosan tárult fel a habán kerámia és az alkotók története.4 A habán edények fajansz technikával készültek. Alapanyaguk márgás agyag, amelyet többnyire fehér, tejföl sűrűségű ónmázzal vontak be, majd erre került a színes - kék, zöld, sárga, mangánbama - díszítés. Elsőként az átányi gyülekezetben fennmaradt kisméretű, 1691 -es habán kancsót mutatjuk be, mivel készítési idejét tekintve ez az edény a legkorábbi. Alul hasas formája széles nyakban folytatódik, fiile a kissé kihajló szájperem alatt indul. Díszítése a jellegzetes fehér ónmázon három színnel készült, amelyek közül a kék és sárga a nagy virágok - tulipán és ötszirmú rózsa - színezését adja, míg a harmadik szín, a mangánlila vagy barna, vékonyan húzva a szárakat, illetve ecsettel festve a hajló levelek nagy részét színezi. A díszítmény szerkezetét a derekán és a nyakán húzott kettős kék vonal adja, amelyet az olasz fajanszokról eredeztetnek. Három hasonló példányt hozunk elő, kettő évszámmal ellátott -1688,1690 -, a harmadik évszám nélküli.5 4 A kutatások áttekintését lásd bővebben P. Szalay 2012a. 100-106. 5 Radványi-Réti 2011.278. kép.; Vida 2008.287. kép.; Katona 1974.115. 251
