H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
H. Szilasi ÁGOTA: Múzeum, mint menedék. Noszvaj község egykori középkori temploma festett kazettás famennyezete és a műemlékvédelem
miután egyháztanáccsal a (?) megkötéshez vagy megkötés előtt az állam a tárgyban semmiféle tanácskozást nem folytatott: az állam által tervbe vett kijavítási munkálatot, - illetőleg mennyezeti fenntartásra vonatkozó már megtett intézkedést el nem fogadja. - Ilyen értelmű határozatáról a miskolczi m.kir. államépítészeti hivatalt azonnal értesíteni határozza.” „Jegyzőkönyv Felvétetett Noszvajon 1904. szeptember hó 11-én tartott presbiteri ülésen. Jelen voltak: Tisztelendő Vadászy István ev.ref. lelkész elnöklete alatt Mátyus András, Szabó Péter, Sánta Sámuel, Lakatos András, Szoja(?) Péter presbiterek s Tóth Kálmán tanító, egyházi jegyző - XX. Lelkész elnök a megjelent egyháztanácsosok üdvözlése után a gyűlést megnyitván ismerteti a műemlékek országos bizottságának 497/es számú hivatalos megkeresését; melyben arról értesít, hogy a szóban forgó templom mennyezet rendbehozatalát s annak további fenntartását - mint országos érdekű dolgot - az állami felsőbbséggel szemben - egyháztanács saját jól felfogott érdekére való tekintetből megakadályozni nem jogosult, annyival is inkább, mert abból az egyházra semmi hátrány nem állván be, - az ellenszegülők esetleges károsodása nyomulhatna (?) így előtérbe - Felhívja ezért egyháztanácsot, hogy a tárgyban határozatot hozzon Egyháztanács a dolog kellő megvitatása után oda nyilatkozik, hogy a templom mennyezetének állami költségen leendő rendbehozatalát nem akadályozza, azonban arról a műemléknek országos bizottságát is értesítettni rendeli hogy ezzel azt, az állam tulajdonába bocsájtottnak egyháztanács mégnem tekinti; hanem a felett a szabad rendelkezési jogot továbbra is magának tartja fenn.” A mennyezetnek, de a templomnak is csak rövid időre hosszabbodhatott meg az élete, mert 1928-ban (február 5. és 1929. október 6-i pénzügyi végelszámolás között) a presbitérium ülésein ismét napirendre került a tető beázásai miatt az épület felújításának kérdése. A Tiszáninneni református egyházterület Sárospataki Levéltárában található noszvaji gyülekezet iratai28 29 és a plébánián található szűkszavú presbiteri jegyzőkönyvek szerint az ügy megosztotta a gyülekezetei és a presbitériumot. A február 5-én megtartott gyülekezeti közgyűlés még csak arra adott felhatalmazást a lelkipásztornak, hogy tájékozódjon szakértő építészek bevonásával arról, hogy miképpen lehetne átalakítani vagy újjáépíteni a templomot.2^ felújítási szándék azonban hamarosan átcsapott a bővítés és a toronyáthelyezés következtében abba az állapotba, hogy tulajdonképpen új templom épült a régi helyén - annak szinte teljes megsemmisülése árán. A sajtó útján jelentkező szakértő építési vállalkozó, Volleszák István tervrajzot és költségvetést adott be, és azt a presbitérium a március 3-án tartott gyűlésében elfogadásra alkalmasnak találta. A vállalkozóval 40.000 pengőre megkötött szerződés alapján az épületet a munkálatok elvégzésére már márciusban átadta. Az 1928 évi március hó 18-án Bodnár Béla lelkész elnöklete alatt tartott presbiteri gyű28 Vö. Kovács 1965.145.1. jegyzet. 29 „Lelkész előterjeszti, hogy a presbitérium és majebr. 5-én tartott közgyűlés megbízásából a templom javítási munkálatokra hírlapi felhívást tett közzé, melyre Volleszák István építési vállalkozó tervrajzot és költségvetést adott be és ezt a presbitérium a március 3-án tartott gyűlésében elfogadásra alkalmasnak találta s a megkötött szerződés alapján 40.000 pengő összegre vállalkozóval a munkálatokat átadta. Kéri ezen intézkedések (?) elfogadását." 1928. március hó 4-én tartott egyházi közgyűlés jegyzőkönyvéből. 227
