H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Lukács László : Pünkösdi zöldág-hordás
Alterthümer” és az 1869-ben alapított „Berliner Gesellschaft fur Anthropologie, Ethnologie und Urgeschichte” egyesített anyaga alkotta. A berlini társaság létrehozásában Adolf Bastian és RudolfVirchow is közreműködött, s már az alapítás évében megindították folyóiratukat, a Zeitschrift fur Ethnologie-t. Egy évvel később létrejött a „Deutsche Gesellschaft für Anthropologie, Ethnologie und Urgeschichte”, amelyet a következő negyedszázadban 25 újabb hasonló egyesület követett.59 A példák hosszan sorolhatók, de meg kell jegyezni, hogy német területen éppúgy, mint Európában mindenütt, a 18-19. században alapított múzeumok többnyire nem az objektiv tudományos megismerés igényével gondozták gyűjteményeiket, sokkal inkább volt jellemző a „klasszikus régiségek” iránti érdeklődés. Működésüket a bátor és tiszta „ősidők” laikus idealizmusa lengte át. Svájcban ugyancsak a korai polgári egyesületek alapítottak muzeális intézményeket. Közöttük pl. az 1746-ban alakult „Naturforschende Gesellschaft” egy természettudományos gyűjteményt, az 1751 -ben megnyílt „Genfer Ecol de Dessin” az 1776-ban létrejött „Société des Arts” támogatásával az antik szobrok gipsz másolatainak gyűjteményét hozta létre.60 A lokális tudományos társaságok, történeti és művészeti egyesületek tagjai voltak az összekötő láncszemek gyűjteményszervezés és múzeumalapítás érdekében a polgári társaságok és az állami/városi közigazgatás között. Genfben 1824-ben nyílt meg Svájc első nyilvános szépművészeti múzeuma a „Société des Arts in der Académie” égisze alatt.61 Schaffhausen- ben 1843-ban a „Naturwissenschaftliche Museumsgesellschaft” privát gyűjteményekből a városi könyvtár épületében hozott létre múzeumot, amely több változást követően az „Allerheiligen” kolostorban kapott helyet, s a város 1908-ban szerezte meg.62 Egyesületi alapítású és fenntartású volt a Lausanne-i (l84l), a Winterthur-i (1843), a Frauenfeld-i (1859), a Biel-i (1865), a Freiburg-i (1873), azAarau-i (1877) múzeum is.63 A történeti múzeumok többségét viszonylag későn, a 19. század második felében alapították. Basel gazdag történeti múltjában fontos szerepet játszott a „Handwerker- und Gewerbeverein” által 1878-ban alapított „Gewerbemuseum” (Iparmúzeum).64 Az intézmény ugyan sok viszontagság közepette folytatta működését (megnyitására 1881 -ben került sor), mégis igen fontos ügyet szolgált, amikor a múzeum, valamint a Rajz és Mintázó Iskola egy épületben történő működésével, igazgatásának egy kézbe helyezésével a múzeum feladatát egyértelműen az oktatás szolgálatába állította. Az első évtizedekben a kanton, a városi kézműves és ipari egyesületek, valamint egyes mesterek adták össze a működéshez szükséges összeget, s csak 1914-ben került sor az Iparmúzeum államosítására. Figyelmet érdemel egy 1895-ből származó ellenőri jelentés (Jung winterthuri építésztől), amely az állami szubvenció megítélése ügyében született. Jung kritizálta a túlságosan szisztematikusan rendezett gyűjteményt. Szerinte a nagy pedantériával rendezett tárlat ahelyett, hogy inspirálná, taszítja és untatja a látogatót. A gyűjteményt — Jung szerint - nem tudományos intézményként kell kezelni, hanem a kiállítási tárgyak művészi csoportosításával hatni kell a látogatóra, s a figyelmet az egyes technikák fejlődésfolyamatára kell fordítani.65 59 Penny 2003.102.; Uő. 2008.82.; Lewerentz 2007.83,87.; Gyarmati 2016.228-229. 60 http://wwwhls-dhs-dss.ch. Szerzők: Fehlmann Marc, Brühsauer Josef [utolsó letöltés: 2015. július. 1.] 61 Zimmermann 1981.70. 62 Uo. 73. 63 http://www.hls-dhs-dss.ch. Szerzők: Fehlmann Marc, Brühsauer Josef [utolsó letöltés: 2015. július 1.] 64 Wanner 1978.10. 65 Wanner 1978.42., 10-49. 168
